Van olyan dolog, amivel kapcsolatban volt egy határozott véleményed, érzelmed, ízlésed, majd ez valami miatt megváltozott róla? Mi volt ez? Pl. cigiző ember leszokás után ki nem állhatja a dohányfüstöt, ilyenek.

Nagyon sok ilyen volt, sorolhatnám estig :D

Pl. ha már a cigizést említetted, régebben nem bírtam a dohányfüstöt, fulladoztam tőle, most meg már egyes dohányok füstjét kifejezetten szeretem...

Minden.

Gyűlöltem a vegánokat, pedig semmi okom nem volt rá. Egy olyan sztereotipikus vegánnal sem találkoztam soha, aki erőszakkal rám akarta volna erőltetni, mégis elítéltem őket. Most vegán vagyok, mert már nem ítélem el, hanem így tartom helyesnek.

Nem láttam értelmét a jógának. Most vele kezdem minden napomat.

Nem értettem azokat az embereket, akik nem isznak a bulikban. Most már én sem iszom, mert nem tartom egészségesnek.

Lenéztem azokat, akik sátorozni járnak és azt gondoltam, hogy ez nagyon nem nekem való. Most gyakran járok vadkempingezni.

És még sorolhatnám.

Az a lány voltam, akit soha nem kedveltek a menő lányok, hát mindegyiket k*rvának tartottam és mélyen lenéztem őket, mert szebbek, okosabbak, kedveltebbek voltak nálam. (Ma már inkább hiszek abban, hogy a nők támogassák egymást, és megpróbálom elfogadni magam úgy, ahogy vagyok, mások utálata nélkül)

Utáltam az alkoholt, azokat is akik egy csepp alkoholt is ittak. (Ma már én is iszom, mértékkel, csak az alkoholistákkal van gondom, vagy akik nem tudják nélküle jól érezni magukat)

Utáltam a cigit és a cigiző embereket. (Szerencsémre cigiző férjet találtam, így muszáj lettem megszokni, de még mindig utálom, fulladok tőle)

A kaják 70%-át nem szerettem, volt vagy 4-5 főtt étel, amit hajlandó voltam megenni, anyámnak mindig azt kellett főzni. Koliban is szendvicseken éltem évekig. Aztán elköltöztem, megtanultam főzni és kb mindent megeszek, olyat is, amit a szüleim maguk sem. Azóta sem értik, hogy eszem meg a karfiolt, a gombát, a káposztát, a datolyát stb. Manapság már én próbálom velük megszerettetni az ételeket.

1-2 éve még kiröhögtem azokat akik elmentek oltatni magukat covid ellen.

A mostani élményem után (lassan egy hete vagyok olyan dögrováson mint még soha) elsők közt fogok az oltóközpontban dörömbölni, akkor is ha hetente kell menni.

Na meg gimiben még elhittem hogy vannak olyan lányok akik nem gyűlölnek engem ok nélkül, és lehet esélyem egyszer párt találni, azóta kiderült hogy ilyesmi nem létezik.

Cigi ellenes voltam 14 éves korom körül, sokat veszekedtem a cigiző barátaimmal. Aztán party dohányos lettem. Már az sem, nem szívtam jó ideje.

Nem értettem, miért nem szeretnek az emberek bulizni, hogy tudnak nemet mondani egy ivásra. Azóta én évente max kétszer bulizok és alkoholt is csak ennyiszer iszom.

Én nem jártam egyetemre, hamar dolgozni kezdtem, úgy voltam vele, hogy nem is jövök össze egyetemistával, mert nem vagyunk ugyanabban az élethelyzetben, nem jönnénk ki jól. A barátom, aki életem szerelme, egyetemista :D

Azt hittem, a szinglik élete nyomorúságos, boldogtalan, soha nem akartam az lenni onnantól kezdve, hogy először lett kapcsolatom. Kényszerből viszont az lettem és imádtam :D (egy boldog párkapcsolatban persze jobban érzem magam)