Hogy húztok határt? Írnátok példákat? Nem arra gondolok, mikor mérgező emberekkel szemben. Bármilyen más esetben. Nem nyomnak el, nem akarnak nektek rosszat.
Szereted a férjed, meg az anyósod is, így amikor gondoskodásra szorul, szívesen szerzel neki otthont, ahol látogatod. De nem fogod magatokhoz költöztetni, mert nincs kedved ápolni. A gyereked este vizet kér, hogy hozd be neki, egyszer megteszed. De minden este nem. A kolléganőddel annyira jól megvagytok, hogy minden mksz-ben beszélgettek. Ő még este a buszon is együtt akar utazni. Te meg nem, mert neked már elég volt az interakcióból.
Jól csináljátok ezeket? Hogy reagálják le?
Vélhető, hogy sikertelenség ihlette a posztot.
"De amikor ő szeretne valamit, ezt kifejezi, ti meg nem szeretnétek."
Ne haragudj Kati, én nem szeretném mert.. és megindoklod.
Mi ezen a nehéz? Ha normális, meg sem sértődik.
Nincs körülöttem már egy ember se. És azt gondolom, minden ember így tekint magára, de nem szoktam sértőn kommunikálni az emberekkel. Körülöttetek hogy maradt bárki is?
Nem gondolom, hogy ez csak nekem probléma. Az itteni Emberek rovat többnyire asszertivitással kapcsolatos kérdésekkel van tele. Hogy mondjam meg, szerintetek el fog-e ítélni, nem mondom neki, inkább elsunnyogom, mert tudom, milyen stb. Szóval én inkább azt érzem realitásnak, amiről ezek a kérdések szólnak, és nem azt, amit a ti válaszaitok sugallnak. Szívesen olvasnék még véleményeket.
"A gyereked este vizet kér, hogy hozd be neki, egyszer megteszed."
Figyu, Lacikám. Az a helyzet, hogy a héten már harmadszor kérsz meg, hogy hozzam be neked a vizet. Nekem ez nem igazán jó, mert egyrészt egy csomó energiámba kerül, másrészt meg úgy érzem magam, mint egy szolga, hiszen olyan dologra kérsz meg, amit és te is bőven meg tudsz tenni, és csakis a te személyes kényelmedet szolgálja. Légyszi Laci, én bármikor szívesen kedveskedem neked, de szeretném ugyanezt a jószándékot viszontlátni tőled is. Szóval arra szeretnélek kérni, hogy hozzál magadnak vizet esténként.
"szívesen szerzel neki otthont, ahol látogatod. De nem fogod magatokhoz költöztetni, mert nincs kedved ápolni."
Anyuka, a múlt héten említette, hogy mivel ápolásra szorul, szeretne hozzánk költözni. Én nagyon össze vagyok zavarodva, és tanácstalan vagyok. Anyuka nekem nagyon fontos, és szinte bármire nyitott vagyok, hogy jól érezze magát és megfelelő ápolást kapjon, ugyanakkor mégis megijedek ennek a kérésnek a súlyától, a felelősségtől és a kompromisszumoktól, amikkel ez járhat a számomra. Arra szeretném kérni Anyukát, hogy mielőtt ezt eldöntjük, szeretnék esetleges egyéb kompromisszumokat megvizsgálni, és Anyuka türelmét és megértését kérem ebben.
Itt megkérdezném, hogyan érinti ez, kicsit nyugodjunk le, kapjon empátiát, majd ha már nyitott, és nem utál, akkor megkérdezném, neki milyen ötletei vannak, és lehet, ő maga feldobja az otthont, vagy én magam finoman megkérdezném, mi a véleménye. Ha nagyon irtózik, nem erőltetném tovább, csak beszélgetnék. És lehet, hogy a végén inkább beleegyeznék abba is, hogy hozzánk költözzön.
"Ő még este a buszon is együtt akar utazni. Te meg nem, mert neked már elég volt az interakcióból."
Zsuzsi, a héten a meló utáni smalltalk után elkísértél minden nap a buszon hazáig. Ez nekem nagyon jól esik, mert nagyon bírom a társaságodat, és király, hogy te is az enyémet. Egyúttal kicsit bajban is vagyok, mert szeretném ezt veled megtartani, viszont szükségem lenne a magányra is, és úgy érzem ebben kompromisszumot kell kötnöm. Ha nem gond, a buszon szeretnék kicsit egyedül lenni, ami még egyszer: abszolút nem ellened, meg nem is rólad szól, tisztán csak az én igényeimről.
A lényeg minden esetben ez után jön, ha megsértődik, akkor biztosítani kell arról, hogy amúgy ez nem ellene van.
"Mi ezen a nehéz?"
Ne viccelj, ez k.rva nehéz :D.
Oh, de mennyi példát tudnék.
Egy gyerekkori haverom játszott a gyerekeimmel, és villogott nekik, hogy na csajok, ha jók lesztek, veszek nektek egy tabletet. Eszembe nem jutott, hogy komolyan mondja, erre legközelebb egyszer mondta nekik, hogy na megvan ám már a tablet, most rakom rá a játékokat. Én nem adok kütyüket a kölykök kezébe, de arra nem voltam felkészülve, hogy egy haverom a megkérdezésem nélkül vesz egy ilyet a gyerekeimnek, köpni-nyelni nem tudtam. Mire kapcsoltam, a haver már kiadta a pénzt, a csajok meg ujjongtak, hogy kapnak egy tabletet.
Először le kellett tisztáznom, hogy mit akarok, majd először a csajokkal ültem le, hogy bocsi, de nem fogtok tabletet kapni, mert apa nem engedni, majd a cimborámmal ültem le megbeszélni, hogy imádlak, de ezt a tabletet légyszi add oda másnak, és az ilyenről kérlek, kérdezz meg máskor. Nem volt éppen könnyű ezt úgy lehozni, hogy senki ne sértődjön meg.
Vagy nagy kedvencem pl, amikor egy tréningen voltam résztvevő, és volt egy nő, aki mindenkit kiborított a viselkedésével. Az egyik olyan alkalommal, amikor neki kellett előadnia, engem kért meg, hogy adjak neki nyilvános visszajelzést. Az előadása botrányos volt, és rám várt a megtisztelő feladat, hogy ezt véleményezzem a csoport előtt.
Adtam neki egy őszinte, de asszertív visszajelzést, amiben az volt az érdekes, hogy maga az alany vagy 10x megköszönte, hogy végre valaki nem bántja és kritizálja a csoportban, de a legnagyobb ellenségei is odajöttek hozzám, hogy végre valaki jól megmondta neki. Na ezt kitenném a falamra.
Sorolhatnám még napestig az anyósommal, kollégákkal, a feleségemmel, gyerekeimmel kapcsolatos eseteket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!