Valahogy rögtön észreveszem, meghallom az emberek szavaiban a következetlenséget, ez beteg? Vagy csak ha jelzem?

A dolog megoldása az hogy az embereknek nagyon kevés az önismeretük. Ez nem jellemhiba, hanem ilyen az emberi természet. Legtöbb mozgatórugóbk tudatalatti, ezért kb esélyünk sincs tudni mit miért csinálunk, pláne tudni hogy egy helyzetben mit tennénk. Ezek jó kis fantáziák hogy én az ő helyében mit tennék, de igazából nem tudjuk amíg tényleg nem kerülünk a helyébe.

Pl a munkahelyi szájhős példádban az illető szereti azt gondolni magáról hogy csak a tiszta helyzeteket fogadja el, de amikor kiderült hogy tényleg alpári módon rúgták ki a másikat, és szembesült azzal hogy most ő az értékei miatt megélhetési problémákat kell hogy válasszon, sokkal egyszerűbbnek bizonyult az értékeit egy kis időre felfüggeszteni ;)

Ne gondold hogy neked nincsenek ilyen következetlenségeid, mindenkinek vannak. Ha elhiteted magaddal hogy neked nincsenek, akkor csak szimplán nem fogod észrevenni őket, és ha egy ilyen kedves ember mint te, felhívja majd a figyelmedet rá, szimplán ki fogsz akadni vagy kimagyarázod hogy miért nem igaz.

Ilyen az ember lelki immunrendszere, megvédi az énképet a "támadásokkal" szemben.

Igazad van, nevezhetjük követkeketetlenségnek, de szerintem mindenki ezen a világon olyan, vagyis minimum egyszer már volt ilyen, és ez nagyon természetes. Igaz ha úgy nézzük, és mindig az igazak útját járjuk és látjuk mi az igazság, akkor persze, hogy feltűnnek ezek a kis hibák, vagyis szerintem kicsik.

Én őszintén egy olyan típusú vagyok, aki nagyon az érzelmek vezérelnek. Imádok nyafogni, mert jó érzés, és ilyenkor hajlamos vagyok túlzásba vinni mindent, mondjuk, nem csak nyafogáskor, hanem mindig. Minden kicsi dolognak örülök, még a semminek is. Random ötletek, és random megvalósítás, és mindig azt mondom, ha.... akkor esküszöm elsírom magam, vagy kiugrok az ablakon, vagy bármi más. Gyakran szarkasztikusan mondom a dolgokat, amik lehet hogy közben a véleményem, pl azt mondom te nagyon béna vagy, amikor a nővérem mesélte, hogy a kezén volt egy seb, és fertőtlenítette a kezét. Nem gondolom komolyan, de hát még sem a legokosabb döntés. Talán úgy állok hozzá, hogy tényleg rosszul tette, de ez annyira jelentéktelen mintha nem is létezne. Nem vagyok túl racionális, és hangulat ingadozásaim vannak. Szeretem úgy gondolni hogy minden szivárvány színű, vagyis sokkal több oldala van a dolgoknak. Mindig minden csak nézőpont kérdése. Egyszerre azt mondom ez az ember rossz mert ezt és ezt tette, de egyszerre arra gondolok, hogy ő egy jó ember is lehet, mert amiatt és emiatt tette. Túlzásoknál csak a hangulatot próbálom megteremteni, és jó érzés néha úgy előadni a dolgokat, hogy mi tűnjünk jónak. Sőt mitöbb mindig ezt csináljuk, hisz ki csinálná azt, hogy elmeséli, milyen hibái vannak, és mi mimden rossz tulajdonsága. Persze hogy ilyenkor szívesebben beszél a jó tulajdonságairól. És csak az érzések tehetnek róla, hogy túlzásba esik. Szóval itt vagyok én az élő példa az ellentétedre. Remélem most kicsit jobban megértetted miért csinálják ezt az emberek.

Amúgy szerintem a világ nagyon színes tele hibbákkal. Nem szabad minden hibán fenn akadni, mert bele őrülsz a sok hibába. Mindenki egy személyiség egy egyén. És néha el kell fogadni a másikat, vagy túllépni dolgokon, mert sok gondot tud okozni. Tény hogy te egy kicsit kötözködő, szörszállhasogató vagy, én meg dramatikus, érzelem vezérelt, naiv.... túl sok a hibám inkább nem sorolnám fel. Szerintem az a fontos, hogy tudjuk a határokat, és javítsunk a hibáinkon. Rájöttem arra, hogy mennyi gondot tud okozni az, ha mindenbe bele gondolok, hogy ő miért csinálta és ez akkor mit jelent és aztán fáj, mert rájöttem, hogy akkor ő most.... nem kell, mindig ezt csinálni, mert azzal magadnak ártasz. Természetesen még mindig bele gondolok a dolgokba, csak most már tudom hogy nem kell mindig ezt csinálnom. Ameddig nem ártasz másoknak, addig okes, meg magadnak. Nem baj ha így látod a dolgokat, ez csak te vagy. Nem hiszem hogy mindent komolyan kell venni, és hát az ember ilyen. Szerintem se mond el ezeket, mert ez csak azért lenne jó, hogy te hibákat találj benne, vagyis ő így észlelné. Tényleg nem szép ilyen következetlennek lenni, és talán szólhatnál nekik, hogy ne legyenek azok, hogy legközelebb ne legyenek azok. De nem hiszem hogy olyan fontos lenne, hisz egy csomó más dolog van ami sokkal fontosabb. Nehéz tényleg mindig jóllátni a dolgokat az igazságot, amúgy az ember nagyon sokat hazudik, úgy majdnem mindig, ha nem is tud róla. Szerintem csak hagyd rá ilyenkor, ne terhelt magad ilyenekkel. Én is amikor túlzok, nem akarom, hogy komolyan vegyék, csak azt hogy kb érezzék mit érzek. Nem szoktam hazudozni, vagy jobbnak feltűnnia kelletnél, nem a stílusom. Az hogy xy olyan, hát akkor olyan. És ez néha bosszantó. Tehetsz ellene, lehet megbántod, vagy figyelmen kívűl hagyod mert nem olyan nagy probléma. Olyan mintha látsz egy helyesírási hibát, és vagy szólsz hogy ne tegyen ilyet újra, vagy tudod hogy csak férre írta és akkor meg minek bántanád meg, ha úgyis tudja. Amúgy mindenki máshogy látja a dolgokat, és mindig valami más tűnik fel neki, vagy kocentrál rá pl valaki mindig a hasznot nézi, vagy valaki a rossz dolgokat, jó dolgokat, az okokat... stb ez nem hiba, csak mindig tudjuk a határokat, és ne essünk túlzásba, vagyis érted mindig mérsékelten.

Amúgy sztem az aki arról beszélt, hogy sokat dolgoz, sztem tényleg úgy érzi nagyon meg van terhelve és sok a dolga, hisz teljesen más az hogy elmegy esténként a barátjaival szórakozni, vagy a lánya jön hozzá beszélgetni. A másik aki ki akart lépni a munkából, valószínűleg csak a nem tetszését akarta kifejezni, de hát azért nem szép így.... hazudozni, hogy csak jobbnak tűnj, de vannak rosszabb emberek, örülj neki, hogy nem kellet találkoznod ilyenekkel.

Személyes véleményem, az hogy te nem vagy beteg, és hogy az embereknél ez elég gyakori, hogy túloznak, sztem kicsit szokj hozzá, de ne fogadd el, vagyis ahogy jónak látod. Asszem ennyi...