Valahogy rögtön észreveszem, meghallom az emberek szavaiban a következetlenséget, ez beteg? Vagy csak ha jelzem?

Példák az életemből: egyszer együtt dolgoztam egy nővel, aki korábban szállodaigazgató volt. A szokásos módon fényezte magát, hogy milyen rengeteget dolgozott. A munkaidejét munkával töltötte, soha nem lógott. Egy másik sztoriban azt mondta, sokszor volt, hogy a lányai bementek hozzá a munkahelyére és ott beszélgettek. Szerintem ez ellentmondás.

Másik, szintén munkahelyi történés: egy kollégámat fölvették, és valahogy egyre gyanúsabb lett, neki is, nekem is, gondolom, másoknak is, hogy készülnek kirúgni egy régebb óta ott levő kollégát és az új, hogy kicsit beszélgessen velem, előadja ezt az elméletét (ami egyébként igaznak bizonyult), és mondja, ha ez igaz...milyen gázok a főnökök, neki így nem kell állás, ez az ő elveibe nem fér bele. Nem sokkal ez után tényleg elküldték a korábbi dolgozót. Ha ez a másik komolyan mondta volna, amit mond, akkor felmondott volna. Hiszen neki így nem kell állás, az ő elveibe nem fér bele.

Egyiküknek se jeleztem semmit, nem kértem rajtuk számon a szavaikat, csak most ideöntöm. Illetve keresek egy itteni kérdést, amire sűrűn válaszolgattam, és valaki azt írta nekem, na jó, azért a kötözködésnek is van határa. És én egyetértek, adott poszt alatt valóban kötözködő voltam, szőrszálhasogatónak is hívják az ilyet. Tényleg ilyen vagyok. A miértre keresem a választ.