Írnátok megtörtént eseteket, amikor valamit nem tettetek meg konfliktuskerülésből? Illetve bármilyen cselekedet, nem a "nem" a lényeg.

Számtalan olyan eset van már mögöttem, ahol szintén, én sem, mertem kiállni magamért, mert szimplán tartottam a konfliktustól, illetve attól is, hogy mit gondolnak rólam utána, milyen negatív dolgokat, következményeket hoz majd utána a helyzet. Mennyire forgatják ki az egészet, más javára, rosszabb esetben.

Konkrét példának pedig a volt edzőmmel elmulasztott beszélgetésem jutott eszembe elsőnek, tinikoromból. Sérülés után mentem vissza; eleinte minden klappolt, sokat is dicsért. Az azt megelőző években sem volt rám panasz, hangját sem emelte fel rám sosem, ami nagy szó volt. Aztán a magánéletemben nem ment minden túl fényesen, ez pedig sajnos a teljesítményemen is visszaköszönt. Próbálkoztam, igyekeztem, de mégis bénáztam. Ő meg ahelyett, hogy ezt velem beszélte volna meg, belekezdett a kibeszélésembe, sokszor szemtől szemben is sokkal nyersebb volt, mint az indokolt lett volna. És ez csak romlott idővel. Tűrtem egy darabig, majd megelégeltem, és ahelyett, hogy ezt megbeszéltem volna vele, lemondtam a következő edzést és nem mentem többet.

Bár ma már jobban ki tudok magamért állni, jobban megbirkózom az ilyen történésekkel, még nem teljesen tökéletes a helyzet.