Diagnózis szerint nárcisztikus vagyok. Nem tudom, hogy kellene azt csinálni, hogy ne várjak mindenért viszonzást?
Az önismeret nagyon jó, hozzásegít az önkontrollhoz, a határok felallitasahoz, hogy mi etikus. Mi erkölcsös es mit nem szabad, hogy megtegyen egy nárci, még ha ugy is érzi, most nagyon megsértették
vagy nagyon betámadtak ok nélkül
vagy az illető most nagyon megérdemelné a leckét
vagy én felette állok ennek / annak / jobbat erdemlek
vagy megtehetem ezt / azt mert nekem ez jár és senki nem tudja meg stb.
Mi a helyzet az empátiával? Azt hogy érzed? Együttérzésre képes vagy? Más szemszögéből nézni egy-egy helyzetet?
A nárcisztikus vonásoknak van egy egészséges szintje, úgy tudom, hogy ez spektrum.
Ez a leírás szerintem jó a problémáról. [link]
17: nem gondolom magam teljesen empátia nélküli embernek, de életemben már viselkedtem érzéketlenül, ez biztos. Ha kétszer, akkor jó ember vagyok, ha tízszer, akkor rossz?
A cikket elolvastam. Érzékeny vagyok a kritikára és a tiszteletlenségre is. Nem tudom, az utóbbi miért problémás. Te hogy reagálsz a tiszteletlenségre? Mások hogy reagálnak a tiszteletlenségre? Hogy egészséges reagálni? Én most kompenzálok szerintem, régebben föl se fogtam, hogy épp tiszteletlenek velem, vagy fölfogtam, égett az arcom, szégyelltem magam, és nem tettem semmit, az illetőnek végképp nem jeleztem. Manapság ki vagyok hegyezve az ilyen helyzetekre, és ha kicsit is úgy érzem, valaki tiszteletlen velem, jelzem neki. Te mit gondolsz erről?
Még valami, a tényleges vs megjátszott, tanult, hideg empátiával kapcsolatban. Lehet, hogy bennem/egy nárcisztikusban nincs ösztönösen (bár nem tudom, ha sírunk a szomorú filmjeleneteken, az az?). Ha megtanuljuk, hogy kellene érezni, aka megjátsszuk, az a szemedben értéktelen dolog? Pszichológusomat is megkérdeztem már ugyanerről, ő azt mondta, nem, az az ő szemében értékesebb, hiszen annak az elsajátításában nekem egy csomó energiám van. Hogy látjátok?
Ő szakmai büszkeségként fogja fel, ha a segítségével megtanulod az empátiához hasonló reakciókat? Nekem ez nem szimpatikus, pláne, hogy ezt magasabbra teszi, mint a természetes érzést. Ez már gáz a részéről. Úgy tűnik, azt hiszi vagy próbálja eladni, hogy az állapot gyógyítható, javítható. Nem tűnik profinak.
Az NPD-sek jól, gyorsan megtanulnak olyan dolgokat, ami fejleszti a beilleszkedésüket, a képet az emberi oldalukról, erre szükségük van a prédakeresésnél, a kezdeti "lovebombing" fázisnál. Teljes történeteket tanulnak meg másoktól és adnak később tovább sajátként. Ilyent magam tapasztaltam.
Az NPD-snek sztem az segítene, ha olyan praktikus módszereket tanulna, hogy ne vegyen mindent személyesnek, nem minden körülötte forog, nem minden rossz van direkt ellene,vagy hogy nem minden rossz és annyira személyes támadás. Nem akarják megalázni eltiporni és nem kell mindent neki helyretenni, pláne nem a saját szubjektív világa szerint a legtöbb sérelmet el kell engedni,mert rosszul érzékeli.
Nem az erzesek imitálását kellene tanítani. Inkább olyan morális elveket magoljon be és tartson ki mellettük állandóan, amiket átlépne, mert úgy gondolja, hogy a másik nem érdemel jobb bánásmódot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!