Volt már olyan, hogy ismertél egy csúnya kislányt, aki felnőtt, és szép lett, de te akkor is csúnyának érzed, mert az eredeti arcát látod még mindig benne?
De te miért ekézed az "álszent" srácot,amikor te egyrészt rengeteg embert csúnyának tartasz,másrészt évtizedek óta ezen lovagolsz?
Nekem aki nem tetszett,tök közömbös volt. Nem gondoltam külön azt,hogy húú de csúnya és amikor sok év után újra látom,akkor sem arra gondolok,hogy csúnya vagy szép. Valami nagyon félrement nálad,de amúgy ismerek még ilyen embereket. Van egy lassan 40 éves férfi ismerősöm, egesz életében mindenkit csúnyának nevezett a modell szépségű csajokon kívül. Most szingli,kopasz,elhízott, de még mindig másról sem tud beszélni,csak hogy ki hogy néz ki. Ne legyél ilyen,ez gáz.
11: Nem válaszoltál a kérdésemre. Ismered, tartjátok a kapcsolatot, tudod milyen ember? Nem. Te legfeljebb azt tudod milyen ember volt, azt is csak a te szemszögedből. Akkor milyen alapon jelented ki tényként, hogy ő most milyen?
Pontosan biztos nem emlékszel a 2-3 éve önmagadra, mert csak bizonyos válogatott epizódokra, foszlányokra tudunk visszaemlékezni ebből a korból ami nyilvánvalóan torzítja a képet. Inkább mondjuk azt, hogy te úgy érzed 2-3 éves korodtól semmit nem változtál. Én meg például változtam. Az ilyen anekdotikus érvek nem bizonyítékok semmire, főleg nem több évtizedes következetes tudományos szakirodalommal szemben.
"A tehetség is veled született. Vagy van, vagy nincs."
Nem vagy van, vagy nincs. Amit tehetségnek nevezünk az egy összetett tulajdonsághalmaz. Az emberek pedig egy skálán mozognak. Például nem csak zsenik léteznek és értelmi fogyatékos emberek, a legtöbben egy átmeneti szürke zónában vagyunk. Bizonyos személyiségjegyek pedig jóval plasztikusabbak mint az intelligencia, vagy a zenei érzék.
"Ha pszichopata vagy gyerekként, akkor az benned marad akkor is, ha utólag megpróbálod elfojtani. "
Fingod sincs mi az a pszichopátia. Az nem egy elfojtható személyiség ami majd kipattan. Ez egy "hardver" probléma ami miatt az illető képtelen másképpen működni. Egyébként az antiszociális személyiségzavarnak több típusa van, a 2-es típus inkább szerzett (pl. súlyosan bántalmazó családi környezet hatására) mint genetikailag determinált.
"Aki meg azt állítja magáról, vagy másokról, hogy "mindenki megváltoztatható a legmélyebb gyökereiben is", annak soha nem volt saját személyisége. "
Nem kell a szalmabáb érvelés, ezt senki nem mondta rajtad kívül. Viszont hogy különösen a gyermekek, fiatalkorúak még könnyebben formálhatók az egy tény.
"De az én eddigi tapasztalatom, hogy stréber gyerekből nem lesz se közmunkás, se gengszter. Ugyan így, balhés gyerekből nem lesz szent tanító. Természetesen tisztelet az elenyésző kivételnek."
Eleve badarság, hogy egy szóval próbálod leírni az embert. Az élet nem ilyen fekete-fehér. Attól mert valaki visszahúzódó és sokat tanul még nem lesz kimondottan intelligens vagy empatikus. Attól mert valaki balhés vagy nem egy jó arc még lehet tehetséges. Nem tudunk egy tulajdonságot kiragadni ahhoz automatikusan minden mást társítani, és ebből ilyen következtetéseket levonni. Alapból ellentmond annak amit feltételezel, hogy a kutatások szerint ha nem is feltétlen pszichopaták de az erősebb pszichopátiára jellemző személyiségjegyekkel rendelkező emberek aránya magasabb a sikeres, vezető pozíciókban dolgozóknál mint a ranglétra alján.
Míg éppen a visszahúzódó, nehezebben szocializálódó emberek átlagban kevésbé sikeresek mint a társaik. De ez csak pár példa.
A lényeg ha nem tudod milyen, akkor ne találgass inkább, és nem kell buta elméleteket sem gyártani. Én eleve nem értem, ha valaki felé ilyen érzéseid vannak akkor egyáltalán minek vagytok kapcsolatban a szociális média platformokon vagy minek nézegeted őket. Őszintén egyébként te sem festesz annyira különbnek azoknál akiket ostorozol. Inkább csak egy frusztrált embernek aki nagyon szeretné jobbnak érezni magát másoknál, más emberek kárán örömködik, megbélyegzi őket (milyen csúnya, születetten gonosz stb.), rendkívül leegyszerűsíti a világot, minden fekete-fehér számára, olyan elméleteket gyárt mintha a ponyván, femina.hu, szeretlekmagyarorszag.hu oldalakon művelte volna ki magát. Gondolom neked is ez a született személyiséged. Nem szerettem a bully arcokat a gimiben, de téged is kilométerekre kerültelek volna.
Milyen ironikus, hogy te magyarázol itt arról, hogy "frusztrált ember másokat lehord", miközben te próbálsz engem foggal körömmel lehordani. Netán frusztrál valami? Ne én legyek érte a hibás.
Egyébként honnan veszed, hogy nem ismerem? Kettőnk közül itt te vagy az, akinek fogalma sincs a témáról, amiről beszélek. Ezek itt az én tapasztalataim. Az én felnövéstörténetemnek kalandjai, és ismerős személyei. Én tudom pontosan, ki milyen volt, és valakiről még azt is tudom, hogy ki milyen most. És még mindig arról van szó, hogy nekem ezek az emberek egyáltalán nem ellenségeim. Csak emlékszek velük kapcsolatban olyan történetekre, amik összeraktak az én személyes szűrömön keresztül róluk egy képet. Ez van, én már csak ilyen őrült vagyok, hogy a saját tapasztalataimnak hiszek, nem pedig mindenféle mendemondáknak. Tudom, hogy ez sokak számára hihetetlennek hangzik, de én bizony a tapasztalataimnak hiszek. És komolyan, ilyen nyelvtantanár módjára belekötni minden mondatomba? Most álljak neki tanárnőként óriási lábjegyzetekkel kiegészíteni minden kijelentésemet? Azt hittem, hogy a "tisztelet a kivételnek" kis megjegyzésem a mondandóm végén majd elhessegeti ezeket a magyarázkodásokat, de úgy látszik nem. Röviden: Pszichopata gyerek alatt azt értettem, hogy mások érzelmeire nagy ívben szarva éli az életét. De kikerestem neked a definícióját, ha annyit volt kedved írni, talán olvasni is lesz: "A pszichopata ember valódi kaméleon módjára olvad be a társadalomba: általában kellemes megjelenésű, jó modorú, intellektuális emberekről van szó, akik gyakran igen magasra jutnak a társadalmi ranglétrán, például vezető pozíciót töltenek be egy munkahelyen. A pszichopata, habár első látszatra mindig a megfelelő dolgokat teszi, vagy mondja, valójában álarcot visel: minden érzése, odaadása, empátiája csak megjátszott, hamis érzelem, amivel végtelenül szegényes, már-már a kisgyerekekéhez hasonló érzelmi világát próbálja palástolni – a legtöbb esetben igen sikeresen." - ez tökéletesen ráillik az ismerősömre. Tehetség veled született dolgot nyilván úgy értettem, hogy valaki sokkal hajlamosabb rá, mint mások. Én például 6 évesen se tudtam egyeneset belerúgni a labdába, míg másik osztálytársam 6 évesen végigcselezett mindenkit, és gólt rúgott. Ugyan annyi idősek voltunk, és ugyan annyi időt focizva jutottunk erre a szintre. Ezt értettem tehetség szó alatt.
"Stréber" szó alatt azokat a gyerekeket értettem az osztályban, akik hülyéskedés, balhék, és népszerűséghajhászat helyett kizárólag a tanulással foglalkoztak. Remélem, így érthetőbb lett a dolog.
Egyébként minden mondatba lehet keresni a hibát, mint bélférgeket az ürülékben, de sokkal egyszerűbb lenne simán csak elfogadni, hogy valaki így, valaki meg amúgy gondolkodik a nagyvilágról. Engem például igen is foglalkoztat, ki hogy néz ki. Ez van. Ez egy belső inger, amit nem fojtok el szándékosan, hanem megélem. Szerettem nézni a szép embereket, néha a csúnyákat is, afféle rideg izgalomként, de a közepes kinézetű emberek, akik olyan semmilyenek, na azok nem tetszenek egyáltalán. És a világon sok más dolgot is szeretek a saját szűrőmön keresztül nézni, mert nekem legalább van saját szűrőm, sokak meg csak elfogadják azt, ami mindenki más szerint is szép, és vélemény nélkül is akkor szépnek tartják majd azt az embert/kocsit/telefont/bármit. Attól, hogy én így látom a dolgokat, még nem leszek gonosz. Soha nem ártottam senkinek, csak van egy véleményem. Ha elkerülöd a fajtámat, annak örülök, mert én is messzire kerülöm az efféle kioktató professzorjelölteket. De attól még nekünk se kell utálni egymást, bőven elég kikerülni a másikat, békében.
3, tényleg? Működik a karma?
Az én bántalmazóim eleve gazdag családból jöttek, egy nagyon ronda kövér csaj már házas, egy másik nagyon ronda kövér volt osztálytársamnak saját étterme van, szintén házas egy csinos vékony lánnyal, hiszen van hozza pénze.
Én meg lelki nyomorék vagyok.
Nincs karma
Kedves kérdező... Azért ez a 6eves korig kialakuló személyiség, ez nagyjából okés csak.. lehet hogy kiskorban szekalos volt, de azért fejlődhet még a későbbiekben.
Nem túl támogató, alkoholos, elvált szülők gyermeke vagyok, én is verekedtem a lanytesoimmal, azóta a pókot és a legyet is inkább kitessékelem a hazbol és a gyermekeiknek is ezt tanítom (peldutatassal nyilván)
S ha kicsit magadba nézel, talan te sem voltál kiskorodban sármos... Talán veznacska vagy éppen pufi, vagy csak hanyag testalkatú...ficsurfeju...
Egy Osho idézetet hoznék ide:
"Csak a változás állandó."
És ezt az élet minden területén jó észben tartani.
Kedves 18... Azok a kövér emberek szted boldogok?
A testükkel bánt el a karma... Válsz hiába a csinos feleség, a látszólag jól menő élet... A borukben nem lennék.
Én hiszem a karmában 🌼
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!