Volt már, hogy csak később jöttél rá, hogy azt a tanácsot, amit adtak, milyen hasznos lett volna ha megfogadod? Mi volt ez a tanács?

igen.

"Tanulj, mert most az a dolgod."

Szülők, mikor iskolába jártam. Felnőtt fejjel jöttem, rá, hogy 40 év munkaviszony egy örökkévalóság, és nem mindegy, hogy ingyen van az az angolóra, vagy 5e-et kell rá kifizetni.

" ne vedd ezt a nőt,mert csak a lakásod kell neki"

Anyámék, kollégák,haverok mindenki egyformán ezt mondta.De én marha szerelmes voltam egy érdekből színészkedő aljasságba...megfizettem érte,keservesen.

Pár évvel idősebbek vagy hasonló korú osztálytársaim mondták sokszor, hogy fogjam fel lazábban a dolgokat, főleg a tanulmányaimat.

Már nagyon bánom, hogy nem hallgattam rájuk és mindenből 110%-ot akartam elérni. Ha kicsit visszaveszek, több időt fordítok a szociális életemre és kicsit taktikázok, szerintem pont ugyanitt tartanék csak mentálisan jobban érezném magam. (egy mérnök msc-t csinálok a BME-n :) )

-Ne vedd mindig komolyan, amit mások mondanak, ne higgy el mindent nekik.

Sokáig naiv voltam, bár azért akkor sem hittem el mindent. Viszont most, egyetem alatt, látom ennek fontosságát úgy igazán. Van 1-2 szaktárs, aki nekem olyanokat mond, hogy "jaj, még neki sem álltam a feladatnak!" vagy épp "még neki sem álltam gyakorlati helyet keresni..", ellenben, amikor nagyobb társaságban vagyunk jelen, állítja az ellenkezőjét pár órával később (a köztes időt pedig tanórákon töltöttük).

Ahhoz már nagyon régóta hozzá vagyok szokva, hogy neten, a médián, egyéb hasonló helyeken, nem épp az igazat tálalják, ahhoz viszont nagyon szoktatom magam, hogy már ilyen egyszerű dolgokat is meg kell lassan kérdőjelezni.

-Gyűjtsd a kompetenciákat, azokról a papírokat.

Ez viszont akkor hangzott el, amikor egyik barátnőmről meséltem itthon, illetve, hogy mennyi mindenre van ideje, energiája, mennyi mindent csinál egyetem mellett. Ezt a tanácsot hamarabb kellett volna megfogadnom (még időben vagyok), és nem csak ülni a babárjaimon, hanem tenni is azért, hogy többet tudjak felmutatni.

Mindegyik anyától jött és mindegyiknél pár éven (max. 1-3) belül jött a felismerés, hogy igen, bizony igaza volt/van.