Miért lett olyan nagy divat manapság "parasztul" beszélni ?

Nekem furcsa még az aranyossak, ügyessek, különlegessek stb. is. Ráadásul ezt így le is írják. Szeintem is tájegységre jellemző, ahogy mondják, de attól még a műveltség része lenne, hogy le tudják írni helyesen. (helyessen - ahogy ők írnák)

Ami még feltűnt, hogy már kiveszőben van a -ban, -ben.

Például a "németországba mennyit lehet keresni?" típusú kérdéseknél azon már meg se lepődök, hogy kisbetűvel írják, de hogy az az egy betű/hang a végén miért esik nehezükre? Nem is írják le, nem is mondják ki.

"azért tettem idézőjelbe a parasztot, hogy ne legyen pejoratív"

:-DDD LOL ne röhögtess már... a kérdésed többi részéből idézek:

„Mitől olyan "menő" ez? Szerintem ez inkább parasztság.”

„#bunkóság”

„#parasztság”

igen, érezhető, hogy nem pejoratívnak szántad.....

#11:

„"tölle, rolla, nálla". Azt hinné az ember, a tévéseknek nem lehet ilyesmi hibákat elkövetni”

Hiba? Milyen hiba, hogy érted? Mármint van egy tévékre vonatkozó szabályzat, hogy milyen tájszólás mehet, milyen nem? (Vagy semmilyen nem?)

Vagy általában mindenki részéről hiba volna így beszélni, "privátban" is?... :-o

---

#15: "kiveszőben van a -ban, -ben"

ebben nincs semmi újdonság, évszázadok óta így használja a magyar beszélők többség, a magyar nyelv ilyen.

ld. pl. [link]

"a 14. században, már megkezdődik a -bAn ragvégi mássalhangzójának a lekopása"

ettől persze még igaz lehet, hogy "kiveszőben van", csak jelezni akartam, hogy ez a folyamat marha régi, és most körülbelül ugyanott tart, mint amikor születtél, azóta csak egy kicsit haladhatott a nyelv ez irányú fejlődése (vagy változása, mindegy, hogy mondom).

Olvastam már ezt a cikket, biztosan fontos, hogy régen hogyan használták. Ma viszont (és egy jó ideje biztosan) szabályként tanítják az iskolában, valamint, ha már ezt a cikket nézzük, az első mondatban ott van, hogy a hol? kérdésre mindig -ban, -ban, ha a mai írott nyelvről van szó.

Ha fórumokat olvasgatunk, akkor látható, hogy siralmas a helyzet.

Pedig ez nem nehéz szabály, és hasznos is, mert nem mindegy, hogy Egerbe sétálunk vagy Egerben.

Az N írásbeli elhagyása talán inkább helyesírás és műveltség kérdése.

A szóbeli használata viszont sokkal érdekesebb. Az érthető, hogy nem az írott nyelvet beszéljük, és megvan a tájegységekre jellemző beszéd szépsége, de vajon miért él ma is ez az N elhagyás annak ellenére, hogy ez iskolai tananyag, ráadásul a könyvekben, újságokban, tévében is többnyire az N-es változattal találkozunk? Vajon inkább csak kényelmi szempontból dönt úgy a nyelvhasználók egyre nagyobb többsége, hogy nem ejti azt a fránya, nehéz N hangot? Nehezebb úgy ejteni, hogy "az iskolában tanítják", mert a N és a T hang egymás utáni kiejtése nehézséget okoz? Könnyebb azt mondani, hogy "az iskolába tanítják"? És azt hogy mondanák, hogy " az iskolába(N) oktatják"? Vagy ha N nélkül hallották a szülőktöl, akkor azt viszik tovább, hiába tanulták máshogy az "iskolába"? Mi az oka?

De hogy a kérdésre is reagáljak, a "töllem" kiejtése nekem nehezebb, mint a "tőlem", de annak, aki így beszél, talán azért áll rá a szája, mert ritmusosabb, döcögősebb, neki ez a dallam tűnik természetesnek, nem pedig azért, mert ez most divat.

Mennyire más a dallama annak, hogy "TŐLem aztán Úgy beszélsz, ahogy akarsz!", mint annak, hogy "TÖLLem aztán Ugy beszélsz, ahogy akarsz!" Mindenkinek más dallam kattog az agyában.