A mai világba becsületességgel már nem sokra megy az ember?

Már miért ne menne?

A becsületes embernek több barátja és nyugodtabb álma van. Ez a kettő meg elengedhetetlen a sikerhez.

Előrébb még soha nem jutottam vele az életben.

Max barátoknál hasznos.

4es vagyok

Valaki privátban küldte a következőt:

"A becsületesség sosem volt kifizetődő."

Válaszoltma, hogy fejtse ki miért, de nem tette.

Pedig jó lenne, mert ezzel így önmagában nem megyünk semmire.

Kiver már a víz az ilyen emo közhelyektől. Ezek annyival rosszabbak, mint a coelhos változatok, hogy még cinikusak és depresszívek is.

Először is a becsületesség eleve azt jelenti, hogy bizonyos etikai szempontokat fontosabbnak ítélek meg a pillanatnyi érdekemnél. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha időnként nem csak a saját érdekemet nézem, akkor kevesebbre viszem, mint azok, akik igen. Ezen nyafogni olyan, mintha azon panaszkodnék, hogy ha szűz akarok maradni a nászéjszakáig, akkor sokkal kevesebb szexuális lehetőségem van. Igen: pontosan azért annyira kemény becsületesnek lenni, és azért annyira tiszteletre méltó dolog, mert ára van. A hősiesség vér nélkül csak üres rizsa.

Másodszor miért kellene, hogy önmagában előre vigyen? Tipikus csúsztatás/önbecsapás, amikor fogjuk egy pozitív tulajdonságunkat, és azon nyafogunk, hogy a világ ezt nem értékeli kellőképpen. így nem kell arról beszélnünk, ami hiányzik belőlünk. Ha a becsületességed mellett határozatlan vagy, akkor egyfajta sajnálat vesz körül, míg ha felelősségvállalás és határozottság mellett még becsületes is vagy, akkor igazi példakép lehetsz, akit követnek az emberek.

Harmadszor nem igaz, hogy nem visz előre, csak éppen áttételesen teszi. A becsületesség szerepe a társadalmi kapcsolatokban van: a becsületes emberben meg lehet bízni és hiteles, ezért szívesen működünk vele együtt A becstelen embert pedig csak az érdek tartja mellettünk. A becsületes embernek alap esetben sokkal tartósabbak a kapcsolatai és sokkal erősebb a szociális hálója, amik magasabbra juttathatják.

Negyedszer még a "már" szóba is belekötnék. Ez a "ma már minden szar" egy szánalmasan lerágott, cinikus közhely. Baromira kíváncsi lennék arra a korra, ahol a becsületességgel úgy önmagában sokra lehetett vinni. Általában a becsületes, önfeláldozó embereknek túlvilági boldogság, a szocialista rendszer kitüntetései, vagy éppen a mártír dicsőség, és hasonlóan hasznos dolgok ígérete volt az egyetlen honorárium a hősiességükért. Kapták ezt a korrupt politikusoktól, dúskáló egyházi vezetőktől, hataloméhes hadvezérektől persze.

Szóval maradjunk annyiban, hogy legyünk becsületesek, mert sokkal jobb egy olyan világban élni, ahol lehet bízni a másikban. De mellé azért legyünk faszák és tudatosak is, mert a becsületesség önmagában alkalmatlan arra, hogy eltartsa a családot.