Gyerekként szüleim állandóan múzeumokba rángattak és próbálták velem megismertetni a magas-kultúrát. Kölyökként utáltam, de most a húszas éveim elején erősen kezdek érdeklődni ezek felé. A kicsiként szerzett ezzel kapcsolatos élmények miatt lehet?

Alapvetően nem, de kis szerepe, mint emléknek, lehet benne. Én visszatekintve és mai körülményeim miatt azt mondhatom, hogy nagyon sivár környezeti körülmények között nőttem fel. Nem szegény és lepukkant, de a látványt tekintve vizuális élményben szegény környezetben. Aztán húszas éveim elején egy egyetemi évfolyamtársnőnk szüleinek lakásában szembesültem a jó értelemben vett polgári lakáskultúrával, beleértve a lakásban levő műtárgyakat is. Bizonyos tárgyak eleinte viszolygást keltettek bennem (szentet ábrázoló 18. századi faszobor), de az antik bútorok, keleti szőnyegek, festmények és antik órák olyan mély benyomást tettek rám, hogy azóta is vonzódom ezekhez, mondhatni szeretem ilyenekkel berendezni a lakásunkat és ehhez kapcsolódóan önszorgalomból ki is tanultam a régi tárgyak restaurálásának alapvető elemeit.

Részbben, meg van rá fogékonyságod.

Mindenki valtozik, sok dolog van amit gyerekkent nem szeret az ember kesobb meg igen. Ezek nyilvan nem ugyan azok emberenkent..

:)