A szocializmusban miért volt minden olyan gagyi? Arra gondolok hogy pl. az utcatábla piros keretben volt vagy a villamos neve ipari csuklós volt vagy a pártfőtitkár úgy beszélt mintha folyamatosan vizet tartana a szájában satöbbi

Nagyon fontos és hasznos kérdés, és valóban a mai ország mibenlétének lényegét illeti.

Nem tudom gagyi volt-e, éppa zért, mert abban nőttem fel és ezért nem is tudom elválasztani felnövekedésemtől, gerekkoromtól. Volt egy sajátos jellegzetessége, de leginkább úgy foglalhatnám össze, hogy ha gagyi volt, akkor inkább **másképp volt gagyi** a mához képest:

1) néhány dolog látványosan ,,bumfordi'' volt, könnyen tűnik nevetségesnek a mai többé-kevésbé szabványos mgoldsokhoz képest. Jellegzetesen ilyenek voltak egyes tárgyak, meg az általános korszerűség.

2) voltak nagyon-nagyon rossz dolgok, amik elvileg ma nem tabu témák és elvileg kezelve vannak (gyakrlatlag azért ma sem mindig rózsásak). Jellegzetesen ilyen a családon belüli erőszak és az állami gondozás. Akkoriban ezek nagyon szarok voltak, és sokban tabuk is, de ha lehetett is róla beszélni, igazából olyan sokat senki nem kezdett velük. Ma formálisan kevésbé tabuk ezek a témák, a gyakorlatban viszont újra erős az ágazat kivéreztetettsége, és a rendkívüli méretű rejtett erőszak.

3) Voltak dolgok, amikről viszont akkor gondolkoztak többé-kevésbé normálisan, és ma meg valami elmebeteg vakság uralkodik. Jellelgzetesen ilyen a hajléktalanság. pontosabban nem is az, hanem egyáltalán az, hogy ember lehetséges az utcán, ki lehet valakit utcára alkoltatni (békeidőben, civil kozegben!), vagyis hogy egyáltalán vannak ,,gazdátlan'' emberek békeidőben: hogy a midennnapok része lehet egyáltalán egy ember háborús vagy őskor előtti szintű teljes megfosztottsága.

Utóbbihoz azért hozzá kell tenni, hogy ezek akkor is léteztek, bár kevésbé futószalagszerűen, és kb. talán az NDK-ban oldották csak meg teljesen, hogy ember elvileg nem kerülhetett ki fedél nélkül az utcára: értelmes civilizatorikus alapgondozás úgy ahogy talán ott meg volt oldva. De még sajnos ott ott volt egy képmutató szegényellenes légkör, inkább talán csak az a fajta jellegzetes lakhatási fasizmus hiányzott, ami a mai magyar valóság természetesképp megszokott, cinikus, undorító mindennapos része.

A cinizmus, amit említettél, az pontos megfigyelés, épp e téren mind az egyik, mind a másik rendszer cinikus is volt, csak sokszor épp másban és másban jelent meg bennük a cinizmus:

Valamiben az a rendszer volt cinikus, és a mai volt képes bizonyos súlyos tabukat végre megtörni. Valamiben meg pont fordítva, akkoriban volt valamivel egészségesebb norma, és ma terjedt el valami furcsa megfoghatatlan tabu és cinizmus. Ez utóbbihoz sorolható pl. a társadalom szinte teljessé, véglegessé vált, dél-amerikai szintű szétszakítottsága, és a jellegzetes mai magyar seggszagú lakhatási fasizmus. Ez a mai léptékben és formában akkoriban nem volt, de akkoriban is létezett a cigányság rendszeres megalázottsága, és bizonyos fajta kiszolgáltatottsága az akkori legszegényebbeknek.