Más is érez így néha ?

Úgyérzem kihalt belőlem az életösztön...

Olyan mint ha nem félnék semmitől és ez nagyon jó érzés. Sokszor mikor vezetek és jön velem szembe egy traktor vagy egy nagyobb jármű, elképzelem ahogy belehajtok az orrsúlyba, ahogy vége lesz mindennek.

Hozzáteszem hogy mar nagyon sokat agyalok az öngyilkosságon de nem teszem meg, csak agyalok.

Igazság szerint úgy fogom fel az életet hogy csak úgy kaptam, de hogy miért azt nem tudom, kár volt. Az öngyilkossági gondolatok megnyugtatnak, ahogy teszem azt fuldokolnék a kötélen, vagy ahogy a vonat lecsapja a fejem, ezek megnyugtatnak. Mosolyogva gondolok ezekre.

Most ugye van ez a háborús helyzet, az se érdekelne ha ide is elérne. Örülnék neki. Vagy ha egy éppen pszichopata emberke engem venne célba, hálás is lennék neki mert abszolút nem látom, mi értelme ennek a káosznak.

Mas is érez így néha ?