Hogyha nem ítélkezem senki felett az normális?

Kérdező, tedd a kezed a szívedre és válaszolj őszintén egy olyan szituációs kérdésre, ami személyesebbé válhat:

Szilveszterkor egy 18 éves, frissjogsis ittas-befüvezett tini elviszi az apjától kapott német prémium autót.

Megy mint a hülye, övé a világ, bulizik az éjjel mindenki.

Tegyük fel, hogy egy rokonod, mondjuk édesanyád este 11-kor menne haza hozzátok autóval, mert az éjjelnappaliból vett még nektek virslit, mustárt, kólát (nem tudom, van-e anyukád, vagy hogy vezet-e autót, de most csak képzeld el. Vagy esetleg azt, hogy apukád a boltból kilépve már menne haza).

Szóval ez a felelőtlen, bemindenezett hülyegyerek rosszul választja meg a sebességet, áttér a szembesávba, ahol frontálisan ütközik anyukád autójával. Vagy éppen apádat sodorja el a járdán.

A gyereknél kinyílnak a légzsákok, a SUV kialakításnak hála egy orrtöréssel megússza a dolgot.

De az egyik szülőd ott hal meg a helyszínen.

Ilyen esetben hogy éreznél a fiatal iránt? Dühös lennél? Szomorú? Szeretnél te is tenni vele valamit?

Amikor olvasunk egy hírt, vagy látjuk a híradóban, hogy kismama halt meg egy felelőtlen sofőr miatt, megvonjuk a vállunkat. Ez történt, nem ismertük. Kapcsoljunk tovább. Ez így normális.

De nem lehet kijelenteni, hogy "én már csak ilyen vagyok!" - hiszen még nem történt ilyen a környezetedben.

Mi van, ha te lennél a férj, aki már megannyi vetélésen segítette át a feleségét, hosszú évek vagy évtizedek óta próbálkoznak, hogy babájuk legyen. Végre sikerült, meg is maradt anyukában, erre jön egy baleset, ami csakis más hülyesége miatt történt.

Ha ez veled történne, nem rázna meg? Ha ez egy ismerősöddel esett volna meg, nem éreznél semmit?

Kérdező, akkor fogadd el, hogy empátiahiányos ember vagy, emellett ahogy elnézem a válaszaidból, még szégyenérzeted sincs. Nem ítélkezem feletted, nem vagyok pszichológus, de elég nagy az esélye, hogy van valamilyen mentális betegséged, mert ez már nem egy normális dolog, amelyről beszámolsz. Azt nem tudom melyik, mindegy is, mert nem vagyok orvos, amúgy is, akkor meg erről folyna tovább a vita, hogy én mi alapján diagnosztizálok itt. Viszont azt értékelem, hogy legalább elgondolkozol azon, hogy normális-e, ez azt jelenti, hogy magadba tudsz nézni.

Most lehet nyugodtan lepontozni, de végül is nem mondhatjátok, a kérdésre válaszoltam. Azt kérdezte, hogy normális-e és én a kérdésére válaszoltam, hogy nem.

16

Jól van akkor, váljék egészségedre! :)