Diplomások és érettségizettek közt komoly a különbség?

#11

Kicsit elmosolyodtam, ugyanis, páromnál, nálunk, és havernál is mi vagyunk \leszünk az első diplomások a családban. Mindenki szülője, nagyszülője gyárban dolgozik több műszakban! Nem volt előttünk példa sose.

Most ez a kérdés elég kétértelmű és fontos lenne a társadalmunkat korcsoportra bontani. Ha szimplán statisztikailag nézzük, akkor itthon is egy diplomás többet keres, felelősségteljesebb döntéseket fog hozni és kevésbé lesz átverések áldozata. De mondok jobbat, egy tudás alapú társadalom pedig minden tekintettben jobban fog élni pl egy olyan társadalomnál, mint a miénk. Ezek száraz tények, amikkel nem lehet vitatkozni. Pár példa kiemelése pedig tipikus példa az edukáció hiányának.

Itthon amúgy azért van nagyobb kontraszt ezen a téren, mert kommunista időkben borzasztóan nehéz volt diplomát szerezni, de ugyan úgy sok ember képes lett volna rá, de sajnos nem tehették meg. Ma sok ilyen 40+ ember van, akik intelligensek, de sose kamatoztathatták ezt egy szellemi pályán sajnos.

Egyébkénf mielőtt lepontoznátok, ezt még kérlek olvassátok el. Egyrészt az első része az írásomnak tény, szóval csak azért ne húzzatok le. Másrészt ha itthon valako egy keresett szakmát tanul, pl festő, villanyszerelő, stb, akkor azt rohadtul nem vetem meg, de azt sem aki annak tanult az elmúlt években. Ez nem az ő hibájuk, az elmúlt kormányok feladata lett volna a tufást előtérbe helyezni, hogy ne kelljen pl festőnek menni, ha jól szeretne valaki élni... Nem megvetendő a munka, de sokan jobban örülnének, ha kényelmesebben dolgoznhatnának, szóval én sajnálom őket, nem pedig lenézem.

Ma mindegy, úgy is megy majd a lepontozás, pedig nyugodtan nézzétek meg, hogy jóléti államokban mivel foglalkoznak az emberek;)

Ismerkedek egy lánnyal. Érettségije van, meg egy OKJ-je. Nekem diplomám, és programozóként dolgozok. Sokat szoktunk tudományos dolgokról beszélgetni, mert mindkettőnket érdekel. Űrkutatás, biológia, pszichológia, és egyébként autodidakta módon programozást, és számítógépes grafikát tanul. Nem érzem azt, hogy tudásszintbeli, vagy gondolkodásmódbeli különbség lenne köztünk.

De az is igaz, hogy érettségizett és érettségizett között is hatalmas különbségek lehetnek. Meg diplomás és diplomás között is.

Ha már felmerült, mint kérdés: bizony, számít a családi háttér. De ez nem azt jelenti, hogy gyári munkások gyereke kizárólag gyári munkás lehet. Ezt sokkal inkább úgy kell értelmezni, hogy az esélyei, és a lehetőségei rosszabbak azoknak, akik rosszabb környezetből származnak. Szaknyelven ezt úgy mondják, hogy a társadalmi mobilitás alacsony.

Az előbb említett lány családja a jó példa erre. Az anyjuk takarító, az apjuk autószerelő, a nagyszülők között meg van (volt) két gyári munkás, egy varrónő, meg egy kukás. A lánynak 3 testvére van. A bátyja gyári betanított munkás. A nővére takarító. A húga idén végez szakácsként. A bátyjában fel sem merült, hogy esetleg komolyabban tanuljon. A nővére érettségi előtt otthagyta az iskolát, hogy dolgozzon. A húga fontolgatta, hogy továbbtanuljon, de egyszerűen utál tanulni. Négyük közül egyedül a kiszemeltem az, aki szeretett volna egyetemre menni, de nem mert. Mi ennek az oka? A család. Mit láttak és hallottak otthon? Hogy az iskola tök felesleges, egyetemre meg csak lusta munkakerülők járnak.

Én vegyes családból származom. Anyai ágon a többség értelmiségi, diplomás ember. Apai ágról meg hallgathattam én is folyton a "büdös kis munkakerülő vagy, világ lustája", meg hasonló válogatott kedvességeket. Nálunk 2-2 a diplomások, és a diploma (és érettségi) nélküliek aránya.

Folytathatnám még a sztorizgatást. Lényeg ami lényeg, hogy semmi nem határolja be az ember sorsát 100%-osan, de azért nagy súlya van az ember döntéseiben annak, hogy mit hozott otthonról.

Szerintem embere és életútja válogatja. Én érzem magamon, hogy hogyan faragott belőlem teljesen más embert az egyetem és hogy hogyan változott meg egyáltalán a módja annak, hogy honnan és hogyan szerzem az információt a dolgokhoz, amiket szeretnék értelmesen csinálni. De ez nem mindenkire igaz. Én eltöltöttem egyetemen majdnem 10 évet (3 szak, 2 alap, egy msc) és elég sokat tanultam elsősorban magamról ezen az úton. Nem hiszem, hogy aki csak azért tanul, hogy legyen valamilyen papírja, így éli ezt meg.

Másrészt, most állok doktori előtt és kutatócsoport, illetve témavezető keresése közben elég meredek emberekkel találkoztam. Olvastam már olyan ember diplomamunkáját, aki egy mondatot nem bírt leírni értelmesen. Nem angolul, a saját anyanyelvén. Ennek ellenére boldogan mutogatta, sőt, azt adta ki az egyik órán alapanyagnak az egyik feladathoz. Konkrétan szekunder szégyenem volt tőle, ő meg annyira eltelt magától, hogy úgy érezte, szívességet tesz, ha hagyja, hogy náluk kutassak. Baromi arrogáns és lekezelő volt, pedig ha kicsit jófej velem, szerezhettem volna neki némi presztízst azáltal, hogy az általa vezetett témában TDK-zok és írok cikkeket. Semmi baj, más tapsolt örömében, hogy "megszerzett" magának a csapatba, mikor ezt az embert elengedtem. És ez műszaki terület, azt sem lehet mondani, hogy valami alibi szak. Fogalmam sincs, hogy hogyan jutott el idáig az ipse.

A szociális analfabéta ismerőseimről már nem is beszélek. Van a páromnak egy haverja, aki olyan szinten elkezdte zaklatni az exét, hogy majdnem rendőrségi ügy lett belőle. Heteken keresztül próbáltuk elmagyarázni neki a párommal, hogy mi rossz abban, amit csinál és nem bírta felfogni. Pedig ismerte a törvényt, elég világosan tudtára lett adva neki anno, hogy vége a dolognak, a végére már nem is a csaj miatt ment, hanem hogy a csaj elismerje, hogy igaza van valami bagatel szarságban.

Úgyhogy csodákat azért nem kell várni a diplomától sem, de azért otthagyja a nyomát az emberen (magához képest), az biztos.