Normális hogy sokszor arra gondolok, hogy valakit bántani akarok?

Nem az a lényeg, mit gondolsz, hanem, hogy közben mit érzel? Az agyat nem lehet lekorlátozni, az pörög mindenen. Még olyanokon is, amiken nem kéne. Például, mikor belegondolok, hogy a nagyszüleimnek ahhoz bizony szeretkezniük kellett, hogy én létezhessek. Ezet természetes, mégis borzalmas gondolatok, dehát az agy pörög, mint egy kigurult kerék a versenypályán, nincs rá mindig befolyásunk. Én is, most például arra gondolok, hogy megfojtok egy kecskét. Ettől nem lettem bűnös, mert gondolatban is nagyon rosszul esett megfojtanom szegény kecskét. Tehát a végső konklúzió: nem az a lényeg, mi villan ép be az agyadba. Hanem, hogy ahhoz a gondolathoz te józan ésszel hogy VISZONYULSZ!