Nem mondanám rossznak a memóriám, de borzalmasan rossz vagyok az egzakt információk (nevek, szakszavak, évszámok) megjegyzésében és tiszta hülyének nézek ki, mert ezek híján képtelen vagyok kifejezni magam normálisan. Mit tehetnék?

Ugyanez a gondom nekem is, csak már megszoktam én is meg a környezetem is. 2 diplomám van, tanítok is, de a nevek, évszámok rettentően nehezen mennek. A szakszavak kevésbé problémásak, de gyakran nem jut eszembe egy kifejezés.

Ne stresszelj rajta az a lényeg, ez egy adottság - vagy épp annak hiánya.

Nyugodtan mondd el másoknak, hogy ez neked rettentően rosszul megy. Én már a bemutatkozás után elnézést szoktam kérni hogy valószínűleg nem fogok emlékezni a nevére, mert szörnyen rossz a névmemóriám, a gyerekeim is mondják, szerencse, hogy legalább az ő nevükre emlékszem. Ezen nevetnek és eltesznek abba a rekeszbe, hogy 'nem kell tőle megsértődni ha nem jut eszébe a nevem'.

Segédeszközöket találj ki magadnak amivel túl tudsz lépni ezeken a dolgokon. Én fényképeket szoktam megnézni ha egy kollégám nevét keresem, ahol ott van mindenki neve (tabló féleség). vagy ha beszélni akarok valakivel, előtte rákeresek a nevére a levelezésünkből vagy máshonnan és felírom, mert még menet közben is képes vagyok elfelejteni. Vagy ha beszélgetés közben nem jut eszedbe valaki neve, akkor csak írd körbe, hogy 'aki x feladattal foglalkozik és szőke, magas, ott van a helye az ablaknál... mi is a neve?' stb.

A függvényes esethez hasonlóan máskor is simán írd körbe, vagy rajzold le amire gondolsz és hidd el aki értelmes az meg fog érteni, segít hogy megtaláld a hiányzó kifejezést.

Ha te viccesen kezeled akkor a többiek is normálisan állnak hozzá, mert akkor nem lesz az a kínos szünet, hogy jaj, nem is tudja mit mondjon.

Ha szükséges, nyugodtan hordhatsz magaddal egy kis notesz-félét, benne ilyen szakkifejezésekkel ami munkádban fontos, és ha megszokod mit hol találsz benne, akkor egy fél másodperc alatt megtalálod amikor kell.

de a lényeg, hogy nem baj ha ezt tudják rólad a környezetedben ha te is egyféle állapotként kezeled ami amúgy nem gond a munkádban számodra, csak el kell fogadniuk, mert ez van. Mint a diszlexia vagy a szemüveg szükséglete, netán ha valaki dadog. A lényeg, hogy amúgy legyen jó a munkád, megfelelően jó a teljesítményed és te is hasonlóan viszonyulj másokhoz - te se akadj ki ha nekik valami másban van problémájuk.

#2 Sokat segít ha írásban gyakorlod. Van valami amit szerettél volna elmondani, magyarázni vagy csak hozzászólni, de akkor nem sikerült - nem baj, ha van kis időd akkor csináld meg, hogy leírod. leülsz, aminek kell utána tudsz nézni, fel tudod lapozni, pontosítani tudod és át tudod olvasni amit leírtál. Ha ezt gyakran csinálod akkor azzal mélyülnek az információk és legközelebb már nem kell rákeresned, emlékezni fogsz belőle legalább annyira, hogy tudj hozzászólni a témához. Ma már azzal sincs gond ha a pontos adatért vagy szóért utána nézel beszélgetés közben a guglin. A párommal is gyakran csináljuk, hogy beszélgetünk, feljön valami amiben nem vagyunk biztosak vagy nem jut eszünkbe és elő is kapjuk a telónkat, ki találja meg gyorsabban. Csak mert érdekes. És akkor sincs semmi baj ha nem jól emlékeztél, akkor elég annyi: "Ja, nem is annyi volt/nem is úgy volt, valójában...." és legalább mindenkinek el tudod mondani amit találtál róla.

Azzal sincs semmi gond ha valaki csak szemlélődik, figyel társalgás közben. Az egyik gyerekem ilyen, nem szeret benne lenni a társalgásban, csak szereti hallgatni ahogy mások beszélnek a témáról. Aztán egyszer-egyszer ha kedve van hozzá akkor ő is mond valamit. Senki nem nézi hülyének, ismerik, tudják, hogy egyetemista, informatikus, csak ő ilyen.

Ez valóban segít. Most, hogy mondod, általánosban úgy tanultam angolul, hogy az új szavakat leírtam, két sort mindegyikből. Egyetemen is szerettem leírni a dolgokat vizsgákra készüléskor. De ez a munkában meg úgy általában az életben már nem nagyon működik.

Amúgy én is informatikus vagyok, általánosban, középsuliban végig kitűnő tanuló, egyetemen is jó eredményeim voltak - diploma ott is kitűnő - de emiatt a memóriagondom miatt vért pisáltam végig a tanulmányaim alatt, és most is megkeseríti az életemet. A beszédképességem egyre gyengébb, néha úgy érzem magam, mintha full debil lennék, és elég kényelmetlen látni, ahogy másokból körülöttem meg dől a szó.