Miért mondják folyton, hogy "tedd helyre" "mutasd meg neki", ha nehéz emberek kezeléséről van szó?

Más az, amikor ügyfelet kezelsz, családtagról van szó, vagy egy számodra semmit nem jelentő nagyokos kolléga kezdi ki az életed. Általában a legutóbbiról szoktak kérdések születni itt, amire ez a válasz szerintem megfelelő. Vannak a kommunikációnak formái (asszertív, alárendelődő és agresszív). Mindenki mondja hogy az asszertivitás a kulcs, de elfelejtjük azt az apróságot, hogy ehhez a másik fél is kell (kéne).

Vegyünk egy példát. Egy kolléga jobbnak érzi magát a fiatal, diplomás pályakezdőknél. Gyűlöli magát amiért nem fiatal, nem diplomás, és a magánéletében is hasonlóan sok a keserűség. Passzív-agresszív módon odaszúrogat neked, csak finoman hogy ne tűnjön fel másoknak olyan könnyen és te legyél a hülye, "harminc éve így csinálom és ígyvanjóu" hozzáállású. A főnökség becsukja a szemét, mert "ugyanmár csak tanít", meg különben is, egy évtizedek óta a cégnél lévő, inflációkövető fizetést nem igénylő "keménymagot" nem rúgnak ki. A többi kollégát nem érdekli, megszokták, elvannak vele, és különben is, csak veled, esetetleg még 1-2 zöldfülűvel viselkedik így.

Mit csinálnál? "Légyszíves mellőzd az ilyen megjegyzéseket, mert nem adtam rá okot, és sem a szakmai előrelépését, sem a hangulatát nem javítja egyikünknek sem" Válasz: "De miről beszélsz?! Persze hogy lebaeszlak ha elrontod, ez a dolgom, különben is túlérzékeny vagy, meg amúgy mondj egy példát... jaaa hogy az? ugyan hát nekem is mondtak ilyeneket és fel se vettem. Meg csak vicc volt. Ja hogy te ilyeneken megsértődsz? Miért, nem kérdezhetem meg hogy tudod-e használni a mosogatógépet (az egész bagázs előtt, lekezelően)? A mai fiataloknál ez egyáltalán nem alap!"... és még folytathatnám.

Igenis van, amikor a sarkadra kell állni, és úgy elküldeni a gaslightingoló kva anyjába, hogy a föl alá essen az álla.