Némely emberek miért a lakás túlsó feléről ordibálva szeretnek beszélgetni?

A családom összes tagjának ez a hóbortja, szerintem meg rohadt idegesítő. Ülnek a szobájukban, én is az enyémben, és simán elkezdik nekem ordítva mesélni a napjukat pl. Ha én nem veszem a fáradtságot, hogy átmenjek, akkor így zajlik le az egész beszélgetés. Mi az isten a jó ebben? Nem igaz, hogy valaki arra se tudja venni a fáradtságot, hogy legalább egy légtérben legyen velem, ha kommunikálni akar, hogy ne kelljen kiordítanom a tüdőmet. Kedvencem mikor ezt úgy csinálják, hogy egyikőnk fürdik, és még inkább nem hallunk semmit. Ha épp valanit csinálnak, emiatt nem tudnak átjönni, akkor meg mondják azt, hogy menjek át, ne ordítozzanak. Vagy csak szerintem nem normális ez?