Mit tettetek volna a helyemben?
Tegnap este a városligeti műjégpályára mentem korizni két ismerősömmel. Az Andrássy út felől sétáltam át a Hősök terére a gyalogátkelőhelyen, ami ugye lámpás. Zöld volt a lámpa, én, és jópár gyalogos elindultunk a zebrán. Hirtelen nagy dudálás, azt látom, hogy egy taxis repeszt felénk, és épp a gyalogátkelőhely felénél állt meg úgy, hogy a gyalogosoknak volt zöld a lámpa, tehát ha valaki nem figyel, akár el is üthette volna teljesen szabálytalanul. Intettem neki, hogy mégis mit csinál, és odaszóltam, hogy "Normális vagy?", de nem mentem oda hozzá és kopogtattam be az ablakán. Úgy láttam, ő is észrevette magát, és visszatolatott kb 10 métert egészen az ő lámpájáig. A gyalogosok közül senki nem szólt egy szót sem, csak ment tovább a dolgára.
Ti a helyemben odamentetek volna bekopogni a taxisnak, hogy legközelebb azért figyeljen jobban oda, vagy nem foglalkoztatok volna vele egyáltalán? Esetleg bármi a kettő között? Utólag gondolkodtam, hogy lehet el kellett volna küldeni a fenébe (amúgy is a bögyömben vannak a taxisok, mert bunkók és sokszor veszélyesen vezetnek), de nagyon fura volt, hogy körülöttem mindenki úgy tűnt letojta az egészet, még én éreztem furán magam, hogy eleresztettem egy "normális vagy?"-ot, holott egyértelműen a taxis volt a hibás, és komoly baj is lehetett volna.
Köszönöm előre is a gondolataitokat!
válasza: válasza:"Ti a helyemben odamentetek volna bekopogni a taxisnak, hogy legközelebb azért figyeljen jobban oda, vagy nem foglalkoztatok volna vele egyáltalán?"
. Minek mentem volna oda, ha egyszer már észrevette magát?
Meg miért feltételezném, hogy megbánást tudok kicsikarni belőle, meg egyáltalán miért lennék előrébb vele?
Az intés bőven elég volt.
válasza:Senki nem tituált hülyének. De szerinted így működnek az emberek, hogy aki figyelmetlen volt, az hirtelen megváltozik? Nálam volt, hogy babakocsit toltam át, egy csaj sportautóval elém vágott, és még a nyelvét is kiöltötte ránk: szerinted ő megváltozott volna, ha bekopogok az ablakán?
Az meg ezt az országot szídod...
Egyébként nem értem, minek írtad ki a kérdést, ha utána azzal van bajod, hogy leírom, ugyanúgy tettem volna, mint Te, többre nem lett volna szükség...
válasza:Azt értsd meg, hogy ilyen helyzetben a többség, ha van is egy kis szégyenérzet, a további számonkérés hatására bekapcsol egy védekező mechanizmus, és inkább még a maga igazát védi, akármilyen abszurd módon is. Szóval totál kontraproduktív.
És nem, ennek semmi köze ahhoz, melyik országban vagyunk.
Nem feltétlenül abban gondolkodom ilyenkor, hogy majd jól megnevelem, egyszerűen csak kifejezem az ijedelmemet és haragomat ebben a szituációban.
És nem azzal van a bajom, hogy nem egy véleményen vagyunk, hanem hogy egy jelentéktelen részletet ragadtál ki a kérdésemből. Nem csak két opció van, nyilván arra vagyok kiváncsi, amit te gondolsz az esetről, nem ezen kellett volna rugózni. Az országot pedig azért szidom, mert egy nyomoronc birkanép a magyar, aki nem áll ki magáért, mindent meg lehet vele csinálni. Mindenki úgy járt kelt utána, mintha semmi sem történt volna, holott nem sokon múlt, hogy halálos gázolás történjen... Nehogymár én legyek a hibás, hogy felháborodom az ilyenen. Ha néhányan odamennek a taxis kocsijához és elküldik a fenébe, talán kicsit magába száll, hogy a felelőtlenségének van következménye. De ha senki nem szól, akkor mit fog gondolni? "Múltkor se ütöttem meg a bokám, akkor továbbra is tojok a KRESZ-re"...
válasza:Én is felháborodok ezen, de más az, hogy hogyan reagálok, keresem-e a további konfliktust. Az, hogy az ember ilyen helyzetben nem eszkalálja feleslegesen a helyzetet, nem birkaság, hanem egy egyszerű life-hack: ez nem csak Magyarországon van így, hanem mindenhol.
Ja, lehet, hogy ha mindig valaki odamegy hozzá, akkor idővel megtanulja? Lehet. Lehet, hogy nem.
De az is lehet, hogy ez volt az első alkalom, mert pl. a sofőr gyereke kórházban van: akkor meg tök feleslegesen okítom, mert ilyen idegállapotban más is hibázik.
És most rajtam kéred számon, miért csak két opciót vettem számba, amikor Te tálaltad ezr a helyzetet egy hamis dilemmaként? Erre már végképp nem tudok mit mondani...
válasza:"Nem feltétlenül abban gondolkodom ilyenkor, hogy majd jól megnevelem, egyszerűen csak kifejezem az ijedelmemet és haragomat ebben a szituációban."
De mint leírtad, ezt meg is tetted. Teljesen okés. Nem kell ehhez bekopogtatni és további szóváltást kezdeményezni az úttest kellős közepén.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!