Mi volt a legidegesítőbb dolog, amit a nagyszüleitek gyerekkorotokban csinált veletek, vagy amit az ő kérésükre kellett megcsinálnotok?

A tájegységre jellemző szokatlan ételek, és a horkolásuk.

Eezektől eltekintve nagyon szerettem őket.

Nagypapám mániája a "magyar ember evés közben nem beszél". És NEM a teli szájjal való dumálásra gondol, hanem általában. Szerinte étkezés közben síri csöndben kell lenni.

Ezt én nagyon nem szerettem. :D

(Amúgy imádom a nagyszüleimet)

2es dejóóó végre valaki!:D

Nekem apám mondt amindig ezt a "magyar ember evés közben nem beszél" dolgot, miközben az ÖSSZES szociális helyzetünk az evés köré van építve (nem egyedülálló módon) így lényegében ha összeülnek az emberek, előkerül valami kaja... és akkor kussban kell nézni egymást?:D Dejó, hogy láttalak, kár, hogy nem tudtunk beszélni, mert ettünk!:D

Jó nagy baromság, ellentmond kb mindennek:D

A kérdésre válaszolva...

Szilvaszedés. Nagyfater pálinkát főzött. A szilva meg egy plöttyedt szar, szóval nem lehet akárhogy szedni. A széléről kezdve befelé körkörösen menve, nehogy eltaposs párat. És nyilván, mivel én semmi hasznát nem láttam az egésznek, elég motiválatlan voltam rá:D

Benyalazta a kezét és úgy törölt az arcomon valami koszt.

Nappal nem lehettünk bent a szobában.

Persze azért nagyon szerettem Őket

Kár, hogy nem tudok ilyen "apróságokat" írni, mint az előző válaszolók... 4 nagyszülümből 3 élt akkor, amikor már voltak emlékeim, abból 2-nél egyáltalán nem emlékszem idegesítő dolgokra, legalábbis gyerekkoromból. 1ikükről kiderült később, amikor már késő tinédzser éveimet tapostam, hogy diagnosztizálatlan elmebeteg (biztos van erre jobb szó, most nem jut eszembe)... elvileg már akkor is az volt, amikor kicsi voltam, csak akkor nem tűnt fel, csak jó emlékeim vannak róla. Nagyapám kicsit egyszerű ember volt, nem volt sok közös bennünk, de az ő dolgai sem idegesítettek, csak furának / másnak találtam... de pont ezért volt izgalmas és érdekes.

Viszont az apai nagyanyám egy merő borzalom volt sajnos. A prímet az vitte, amikor kizárt a házból engem egyedül, a családom meg bent maradt a házban, mert nem akarta elfogadni azt, hogy asztmás-allergiásként befulladtam a penészes házában 4 éves koromban, mert az ő háza nem penészes, ez nem igaz, én meg egy elkényeztetett városi fruska vagyok, aki beképzel dolgokat meg füllent...

Ja meg az sem volt szimpatikus, ahogy a háziállataival bánt... rugdosta őket... egyszer sem simogatta volna meg kézzel a macskát vagy a kutyát, aztán csodálkozott, hogy a macska mindig kiszökött (kivéve, amikor én átmentem hozzájuk, mert velem mindig ott maradt).