Normális szerintetek ha a legjobb barátom utálta az apját aki már meghalt, és ünnepli a halálát és azon poenkodik, hogy az én apám már csak egy marék hamu, hehehe?

És ő a legjobb barátod?

Bele sem merek gondolni, milyenek lehetnek azok, akikkel nem is vagy jóban...

Ha megvan rá az oka, akkor teljesen normális. Szerintem azok a szégyentelenek, akik egyből így elítélik a kérdésben szereplő barátot.

Ha pl. az apád hosszú éveken át veri és erőszakolja az egész családját, eladja a lányait prostinak 11 évesen, és a bevételből minden nap berúg - akkor ha valaki azt mondja, a halála csak “az élet szomorú vége”, és a sorsát egy kalap alá veszi a többi emberével, akkor már nem azért, de Ő A BETEG.

Normálisnak nem normális, de érthető.

Volt eg yapja akit utált. Aztán apuka elpatkolt. Ő meg ott maradt a feldolgozatlan sérelmeivel amit már sosem fog tudni az apjával feloldani.

Az, hogy ennyire tartogatja, "megünneplI", beszél róla pont arra utal, hogy ez eg ynagoyn nem lezárt történet. Nem csak a szerettünk elvesztése tud lezáratlan ügyeket hátrahagyni, hanem az ambivalens érzéseket keltők is. MÁrpedig egy rossz apa a legjobb alany az ambivalens érzésekre.

A barátodnak valószínleg jót tenne, ha elmenne pszichológushoz és beszélne erről. Valószínűleg nagoynis vágyott volna arra, hogy az apja szeresse őt, emgbecsülje, értékelje a sikereit, támogassa stb... mint eg ynormális apa... ehelyett bántotta. Ezt nem egyszerű feldolgozni, sokaknak egy élet sem elég rá, hogy megtegyék. Ezért kell a szakszerű segítség neki. Minél hamarabb, annál jobb. Idővel csak betokosodik. Persze 30 év távlatából is fel lehet oldani, de több idő kell hozzá.

Ha az apja halálát így ünnepli akkor mi lesz ha az anyósa hal meg?

Kibérel egy jachtot, odahívja a kis Grofót és reggelig táncol majd? :D