Kényszeres kollégát hogyan érdemes kezelni?
Aki szerint egy út van, mindennek párhuzamosnak, függőlegesnek kell állnia, napi hatvanszor rendet rak, a kezdeti logikus gondolkodást, amit eleinte láttam benne, már inkább egy kis szorongás vette át. Úgy mondja a dolgokat, hogy az nekem legyen segítség, de valójában ilyen diktatúra félét érzek. Vagy nem is tudom hogyan fogalmazzak. 12-en vagyunk, nem óriási cég, igazából mindenki mindent csinál. A végeredmény ugyanaz, csak mindenki máshogy. De ha valaki nem úgy, ahogy ő, akkor már irgumburgum, szurkálódás. Én vagyok az új, aki még nem lát bele mindenbe, és félek.
És mellette ő úgy gondolja, hogy nélküle a cég már összedőlt volna.
Ez lehet az OCD nevű személyiségzavar?
Ebben igazad lehet, mert egy egyedülálló, 45 körüli nő.
De most vigyem el pasizni? Tudom, hogy abba kellene energiát fektetnem, hogy megértsem inkább. De úgy érzem, hogy inkább ártalmas lenne hosszútávon az örökös furkálódás. Én nem barátkozni vagyok a munkahelyen, hanem elvégezni a dolgomat, normális, szívből segítő közegben. Hogy senki ne akarjon semmit tőlem.
De most igazából mi a problémád vele?
A leírás alapján valahogy inkább te tűnsz unszimpatikusnak számomra ebben az egész sztoriban.
7
Ez van. Én ezért is utálom a betanulás részét egy munkának, mert ott az ember mindenféle lelki nyomorékot magára szabadít. Később jobb lesz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!