Hogy békélhetnék meg a világgal?

Egyszerűen egyre jobban azt érzem hogy minél többet élek, annál jobban utálom az emberiséget. 20 éves vagyok, szóval rég túl vagyok azon hogy ez egy kamaszkori érzelmi hullámvasút legyen. Elég keserű az életem és elismerem hogy emiatt vagyok ennyire magamnak való. Én próbáltam változni, pszichológussal is de egyszerűen nem segít. Ha tehetném és létezne ilyen akkor atomjaira tépnék minden embert és minden emberhez köthető dolgot is. Mintha nem is létezett volna soha az ember.

Sokszor mikor van a mozikban egy film és pl. nekem tetszik, de másoknak nem (ezt még el is fogadom) és mindenféle sz@rnak lehordják szinte személyes támadásnak élem meg. De ez bármi másra is igaz lehet, nem csak a filmekre. És tudom hogy mindenkinek meg van a joga a saját véleményére, elismerem hogy ez a normális és nekem kéne tudni elfogadnom ezt.

És akkor itt vannak az olyan dolgok hogy utáljuk egymást a bőrszín, nem, hovatartozás, szexualitás, politikai hovatartozás, ízlés (akármilyen témában) és még egy csomó felesleges dolog miatt.

Ráadásul csak azt látom hogy mi emberek csak ártani tudunk egymásnak, a természetnek, mindennek is.

A szívem tele van gyűlölettel és képtelennek érzem magamat arra hogy örülni tudjak a jó dolgoknak, mert valahogy azt érzem hogy ezek a jó dolgok amik vannak alul maradnak a rosszakkal szemben. Teljesen elzártam már magamat a társadalomtól, nincsen senkim a családon kívül, de már a családommal is csak beszélő viszonyban vagyok kokrétan.

Egyszerre érzem azt hogy magányos vagyok, de még sem akarok senkit se magam mellé mert utálatot érzek az iránt hogy én megosszam az egész életemet valakivel.

Kérek szépen mindenkit hogy ne kövezzetek meg. Nagyon jól tudom hogy csúnya dolgokat írtam le, valamint azzal is tisztában vagyok hogy velem van a baj. Egyszerűen nem tudom hogy hogy élhetnék egy olyan világban aminek szinte minden részét utálom (szószerint).