Vannak itt olyan fiatalok, akik elfogadták magukat kövéren?

Ha formásan lennék kövér (jó mellek, popsi) simán el tudnám fogadni magam.

Ha nem ez lenne a helyzet, akkor inkább lefogynék.

Sehogy

Lefogytam

Igen, én elfogadtam, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnék lefogyni. Nálam az, hogy elfogadtam, az azt jelenti, hogy nem vagyok tőle depressziós, nem sanyargatom magam hónapokig, amíg tart, hogy lefogyjak, stb. Ha valaki beszól, akkor öniróniából elviccelem.

Az változtatott a hozzáállásomon, hogy általános végéig engem a kortársaim bsztattak a súlyom miatt. Amióta ez nincs, el tudom magam fogadni. Nem az van, mint régen, hogy beleugrok valami őrült diétába, ez tart egy hétig és aztán szomorúan feladom, hogy ez nekem nem megy, hanem szép lassan, apró lépésekkel teszek valamit, hogy ne legyek ennyire kövér. Persze, tudok így is csinos lenni, amióta van önbizalmam, azóta a férfiakat sem taszítom, de hogy is mondjam. A normál testalkat "praktikusabb". Én szeretek öltözködni, szeretem a turikat, ami lássuk be sokkal egyszerűbb normál méretekkel, mert nem az van, hogy hű de jól néz ki, de a francba már, hogy nincs ekkora méretben. Ráadásul aktív vagyok, kocogni, röplabdázni, kutyát sétáltatni, lépcsőzni kevésbé megterhelő, ha nem dagadt az ember. Párkeresésnél is áltathatjuk magunkat, hogy nem számít a külső, de basszus, nem a másik lelkével bújik ágyba az ember, a többségnek nem a kövér nők az ideál(a gyakoris felhozatalban meg ez inkább fétis jellegű, ahogy elnézem), végtelen mértékben meg nem tudok kompenzálni azzal, hogy jó kisugárzás, meg remek személyiség. Így meg azért sokkal kisebb a valószínűsége, hogy az, aki nekem bejön, annak kölcsönös az érzés.

Én elfogadtam, néha azért fura, de úgy érzem megbarátkoztam a testemmel. Pár éve még 95 kg körül voltam, izmos és szálkás. Szigorú étrendet követtem, rendkívül fontos volt számomra, hogy látszódjanak a hasamon a kockák és ezért rengeteget tettem is. Aztán egy sérülés miatt/után felhagytam a szigorú étrenddel, elkezdtem enni. Amint lehetett visszamentem edzeni, de már akkor is volt rajtam olyan +10 kg. Az még nem volt vészes, csak eltűntek a kockák. Ahogy telt az idő, egyre jobban rájöttem arra, hogy mennyire jó érzés enni, mennyit sanyargattam magam és hogy régen folyamatosan éhes voltam. Ennek persze meglett az eredménye, mert hiába edzettem, elkezdtek felszaladni a kilók.

Volt pár alkalom, amikor rádöbbentem, hogy mennyit híztam, és próbáltam kicsit visszavenni az evésből, de huzamosabb ideig már nem tudtam tartani. Egyszerűen szeretek enni és elég sokat tudok is. Úgy hogy az edzést a mai napig nem hagytam abba persze jött fel közben izom is a felesleg mellett, de egyértelműen elhíztam. Viszont sok élettani hatását az elhízásnak nem éreztem, mert a fizikumom, állóképességem megmaradt, nem lettem fáradékonyabb, sőt egyre nagyobb súlyokkal tudtam dolgozni az edzéseken, ami kifejezetten tetszett is. Azért másként is hízik egy ember, ha van egy alapvetően fejlett izomzata, mintha nincs, így esztétikailag se feltétlen zavart.

Persze, amikor új ruhát kellett vennem, az mondjuk zavart. Vagy 115 kiló után már eléggé megnőtt a hasam és a fenekem is, ahogy tovább híztam persze méginkább. Most 125 kg körül mozgok és hát teljesen más ekkora súllyal még leülni is, vagy lehajolni bekötni a cipőmet és hasonló. Voltam kövérebb, 140 kiló körül. Az már sok volt érezhetően, én is éreztem, de az orvos még rám is ijesztett. Visszafogytam, ezt a súlyt most tartom, tovább nem feltétlenül akarok menni, mert nem amúgy tetszik hogy nagydarab vagyok, jó érzés enni, nem szeretném magamat sanyargatni ilyenekkel.

Persze haverok, család volt/van hogy nem így állnak ehhez, mint én. Szerintem főleg a nagy kontraszt miatt, hogy nem is olyan régen még dobozokban vittem az ebédemet, most meg a mekibe járok enni és sokkal többet eszem mint azelőtt. Meg azért vannak kellemetlenebb történetek a súlyom miatt, nem egy szék tört össze alattam meg ehhez hasonlók, és azért ezek van hogy előjönnek. Mondjuk nem igazán zavar, ha olyan, ezen én is tudok nevetni.

Kényelmes így élni, sokkal kényelmesebb mint szigorú étrendet tartani és eltudom fogadni, hogy ennek az a következménye, hogy meghíztam. Persze nem egyszer beugrik, hogy milyen elképzelhetetlen volt számomra pár éve hogy ilyeneket egyek, ekkora hasam legyen, a mellizmomra rakódjon a háj és társai, de nem zavar.

27 F

Hát ha áldozat alatt azt érted, hogy el kell viselnem, hogy meghíztam és a vele járó úgymond nehézségeket, akkor igen. Úgy érzem, hogy végre jól érzem magam olyan szinteken amiket a kockás hasam és a szálkás és valahol ideális testem nem tudott biztosítani.

Nem vagyok folyamatosan éhes és annyira kimerült sem, cserébe a testem is más de az életminőségem így 120+ kilósan tényleg határozottan jobb. Az erőnlétem fejlődött az edzések miatt, nem túl hedonista módon de élvezem az életem és ez többet ér, mint hogy szálkás legyek. Ha nagyon akarnék biztos vissza tudnék fogyni arra súlyra, ismerem a módszereket, de nem nem célom.

Mértéket kell persze tartanom, mert nem akarom, hogy az egészségem kárára menjen, de most úgy vagyok vele, hogy tudom tartani ezt a súlyt.

Te hogy állsz ezzel kérdező, magad miatt tetted fel a kérdést?