Mi értelme a felszínes csevejnek az amerikaiaknál? (lent)

Ott ez a mentalitás. Itt más. Ennyi.

Fölösleges a “minek”. Ilyen a mentalitásuk.

Udvariassági formula: nem néz levegőnek, köszön, szót vált veled, megy a dolgára.

Itthon más a reakció: akarsz róla beszélni?, miben segíthetek? Stb.

Mert ilyenek. Nem szabad belemenni elmondani a problémádat egy "How are you?"-ra mert nem érdekli őket, ez egyfajta "köszönés" náluk csak.

Én is utálom a small talkokat, meg azt se bírom amit a filmekben is mutogatnak hogy ölelgetik egymást, még van idegenek is.

Lényegében semmi, úgyhogy pacsi: én is utálom ezt a bájos cseevej dolgot: itt Mo.-n is vannak, akik ezt alkalmazzák, ami hót fölösleges. Úgyis "nekem" kell szembenéznem a problémáimmal, akkor minek dumálni róla, ha hót nem érdekli valójában a másikat? Nem hinném, hogy ez által tud kialakulni barátság 2 ember közt.

Ugyanakkor volt már, hogy emiatt vesztettem el valakit, mert nem mentem bele ebbe a small talk-os majomságba is.

Valamit valamiért:(.

Nem értem mi a baj az ilyen "semmitmondó" kérdésekkel.

Értelmes ember tud beszélgetni alapvető dolgokról, ha megkérdezik milyen hétvégém volt, röviden elmondom, és ennyi, esetleg ebből mér ki tud indulni egy beszélgetés.

A barátság megint egy más téma, hiszen alapvetően nem a munkahelyeden keresed a barátokat. És nem idegen emberekre zúdítod rá a mély, filozófiai gondolataidat a világról.