Miért csinálja sok magyar hogy elvállal munkát bérminimumért utána meg körbepanaszkodja a környéket meg a netet hogy nem tud belőle megélni?
Sok oka lehet ki mit miért vállal.
Megvan kötve a keze, helyzeh van kötve pl gondoskodik valakiről (idős családtag), gyerekekkel is nehezebb mozogniuk, ha van nekik, a megéléshez pedig pénz kell, amit munkán keresztül kap stb.
Vannak,akik tanultak mégse fizetik meg őket.
Vannak, akik gyűjtenének, de nem tudnak.
Itt is számtalan opció van.
-elhunyt szülők (egyik barátunk már 22 évesen elvesztette szüleit, rokonság nincs, nem ismeri, magára maradt)
-jól is keres, de inkább él egyedül s fizeti annak a fedélnek a költségeit, mintsem valakivel együtt éljen s osztozzon a fizetnivalókon
S lehetne még sorolni.
Az tény, sok esetben maguknak okoznak gondot az emberek, no meg egymásnak is, ám nem mindenhol van ez így.
Ezért nem szabad egy kalap alá venni mindenkit.
Igen, vannak panaszládák. Ott is sok háttértörténet van.
A másik 2 dolog, ami miatt nem mernek lépni: megszokás és félelem az újtól/változástól.
Mindig mindenhol lesz olyan réteg, akik "gombokért is dolgoznak".
Mindegy, hogy a föld melyik részén is leszel.
"Nettó 190 ezer forintot keresek vele, ami nyilvánvalóan egyáltalán nem tetszik nekem"
cseréljünk. nekem 2 diplomával 20 éve a pályán 260 a bruttóm, 172 a nettóm.
"De így mi értelme volt diplomázni? "
az volt az értelme hogy azt csinálom amit SZERETEK (szoc munka) és nem egy gyárban ölöm a lelkem napi 10 órában szaré húgyéé... az volt az értelme.
nem mennék el semmiféle droidmelóra 3x annyiért se.
"én egy 2 éves eü. suli elvégzésével vagyok szociális munkás 300k/ hó, 2 hónapja álltam munkába,"
Bp XIX. .ker Szoc Ellátó Szolg, az illetmény btto 260, Kjt szerint.
ez van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!