Csak szerintem gáz, hogy valaki 19 éves férfiként annyira fél a poloskáktól, hogy sikítozik, és kifut a lakásból?

7.

itt csak te vagy ostoba!

No meg bunkó is.

Én a békáktól félek.

Volt pár éve,hogy elszaporodtak.

Este az udvaron átvonultak.

Volt,hogy az úton jöttem haza,sötétben,nem láttam őket,de hallottam,hogy totyognak,brekegnek.

Végig sikítottam az utat.

34/f

Más a fóbia, és a gyerekes undorodás.

Én lány vagyok, és szerencsére semmi ilyen problémám sincs, nem félek egyáltalán a rovarogtól/bogaraktól/pókokból/csúszómászóktól/kígyóktól/gyíkoktól, vagy bármi ilyesmi állatkától. Sokáig nem is értettem az emberek viszolygását, és valóban akaratlanul is férfiatlannak tartottam, amikor a fél fiúbanda sikongva kirohant az osztályból egy szerecsétlen poloska miatt. Ez a jelenség egyébként leginkább a nagyvárosokban van jelen, vidéken egy "fóbiás" gyerek sem volt :)

Tehát én gyerekesnek tartom amikor egy fiú vagy lány csupán azért mert "undorítóan néz ki" sikítva elrohan a poloskáktól. Nem kell babusgatni őket és estimesét olvasni nekik, csak el kell viselni a jelenlétüket néha, vagy kirakni őket a szobából... Szedjék már össze a töküket...

A fóbia azonban más, azt teljes mértékben megértem, és komolyan kivételt képeznek az ezzel küzdő emberek, a fóbia valóban valós dolog. Tehát, ha a 19 éves srácnak fóbiája volt, akkor rendben van.

Hogyha nem, akkor rohadt gáz szerintem is. : )

Úgy látszik, ez is változik, közelednek a nemek egymáshoz. A válaszolók reakcióiból legalábbis ezt szűröm le.

Én még azt gondolom, egy ilyen viselkedés inkább elfogadható egy nőtől, egy fiútól/férfitól inkább fura, kissé visszatetsző.

És igen, elég nagy mértékben önuralomfüggő, hogyan reagál valaki. Ha meglepetésként éri, bárki felkiálthat, az egy hirtelen ösztönös reakció, de utána már nagymértékben önuralom kérdése.

Tudom, mit beszélek, pók- és földigilisztafóbiám van.