Miért érzed magam elveszett tinédzsernek, mint komoly és felelősségteljes felnőttnek?

Hogy ki és mit csinál?

Én nem érezlek semminek

En nem erzem. Koltozz kulon, talalj egy part es maris fel kell nonod a dolgokhoz

#3 vagy nem (?). Isten ments hogy valaki kirántson ebből a csodás-mesés álomvilágból amiben élek. Én olyat keresek magam mellé aki pont ilyen, és csak boostolni tudja az egészet, és együtt leszünk az örök ifjúság \o/ . Felnőni szopás, senkinek nem ajánlom, hacsak nem vagy idióta mazochista (mint ahogy látom oly sok ember) hmmm na mind1 az én anyámat hogy élvezem az élet minden percét és nem csak bemesélem magamnak :D

Néha az az érzésem, hogy a “felnőtt” és a “felelősség” szavaink jelentésébe a szó szoros értelmén túl beépült valami megfelelés, valami feladat jelleg, egyfajta ilyen “mumus, de jó pofát kell vágni hozzá” többletjelentéses manír. Pedig a dolog lényegesen egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak nem kell túlagyalni. A felelős felnőtt lét adja magát. Pl én is, amióta teljesen a saját lábamon állok, úgy élek. A döntéseimet úgy hozom meg, hogy tudatában vagyok annak, hogy a következményeket is nekem kell viselni, a kiadásaimat is úgy menedzselem, hogy ne nyújtózzak a takarón túl. És kb ennyi. Nincs túlbonyolítva, túl gondolva. És mindemellett lehetek laza, poénkodós nagyra nőtt “gyerek”, ha amikor komolynak kell lenni, az is tudok lenni. És pont telibeszarom mások véleményét, a közfelfogást és társait.