Miért mindig nekem kéne tekintettel lennem másokra?

Csak az tud igazán elfogadni másokat, aki magát is el tudja fogadni.

De tegyük fel, hogy nekem szar napom van és rosszat mondok neked. Az, hogy én így vezetem le a feszkómat az engem tükröz. De az hogy te erre hogyan reagálsz az szól rólad.

Két dolog van:

1. Elengedni a dolgokat nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz másoknak. Az, hogy egy kellemetlen helyzetet nem reagálsz túl, nem jelenti azt, hogy ne lehetnél asszertív. Pl. ha nem kedves az eladó a pizzériában, akkor nem mindegy, hogy a visszajáró elfogadása után és a elköszönés előtt megjegyzed, hogy "ezt máskor lehetne kedvesebben", vagy hogy megkérdezed az eladó nevét, kikéred a panaszkönyvet, hivatod a vezetőjét, telepanaszkodod az összes oldalt ahol értékelést lehet írni róluk stb.

2. Ha két ember közül az egyik megelőzheti azt, hogy egy konfliktus eszkalálódjon, és látható, hogy senki nem nyer azon, ha mindkét fél ragaszkodik a fegyveréhez, akkor mi a gyakorlati szempontból célszerű lépés?

Azért kell elengedni ezeket, mert

1) Ha elkezdesz bunkózni az eladóval, akinek valószínűleg az előző bunkó vevő miatt van szar napja és ezért nem kedves, akkor egy végeláthatatlan vitába mész bele, amivel őt is, és magadat is idegesíted, győzni viszont nem fogsz. Legjobb esetben is annyi történik, hogy a felettese elnézést kér, aztán a cigiszünetben együtt röhögnek majd rajtad, hogy hogy toporzékolt az a kis öntudatos nyomorék (dolgoztam gyorsétteremben, meg boltban is, már előre röhögtünk, mikor hajbókolva elnézést kért az üzletvezető, utána ahogy távozott, elkezdte nekünk kiparodizálni a Karent. A színfalak mögött mindig az alkalmazott mellé állnak alkalmazott vs hülyevendég helyzetben, mert hisztis vendégből sok van, senkit nem érdekel, hogy te ott vásárolsz-e holnap, alkalmazottból viszont kevés).

2) Rád is állandóan tekintettel vannak, mikor épp te csinálsz bunkó, vagy zavaró dolgot, csak nem veszed észre, mert neked sem szólnak miatta. Ha te az a fajta vagy, aki inkább nekimegy a másiknak a járdán, mert az nem tért ki, és "nem fogok mindig én kitérni", meg hőzöngve-hisztizve viszed vissza a mekis rendelést, mert másik szószt kaptál, és miértnemfigyeltoda és miértmindigveledtörténikez, akkor jelentem, veled van a baj. Egészséges, kiegyensúlyozott ember nem pattog minden hülyeségen.

Nos...

Figyelmen kívül hagyni valakit nem ugyanaz, mint tekintettel lenni rá.

Eltűrni meg semmit nem vagy köteles. Csak nem mindig van értelme belefolyni.

Nyilván azt sem mondom, hogy az ember ne legyen megértő. Mert tényleg lehetnek olyan élethelyzetek, amikor az ember nagyon mélyen van, és szinte már nem is ura a viselkedésének. De ez nem mentség mindenre. Ez még nem jogosítja fel arra, hogy mással agresszív bunkó legyen. Azzal meg a legkevésbé sem tudok egyetérteni, hogy nagyobb "bűnnek" tekintik sokan a "visszaütést", mint az "ütést". Pedig sajnos elég divatos hozzáállás ez manapság. Beszól valaki, te meg visszaszólsz? Egyből te leszel a rossz, mert "így ezzel ugyanarra a szintre süllyedtél, mint ő". Hát rohadtul nem. Senki nem köteles bármilyen sérelmet eltűrni. Pláne nem úgy, mintha mi sem történt volna. Nem az a rossz, aki visszaüt. Hanem az, aki üt.

Részletesebben is kitérnék pár általad említett helyzetre.

Kezdeném mondjuk a pénztárossal. Meg úgy általában a kereskedelemmel és vendéglátással. Van az a - szerintem - rettentően kártékony hozzáállás, hogy a vevőnek mindig igaza van. Akkor is nyalni kell a vevő popóját, ha egy tapló. Nem ritka, hogy még utána az alkalmazott a főnöktől is kap egyet, tök mindegy, hogy kinek volt igaza. Ez pedig paradox módon az ellenkező hatást váltja ki. Egyébként sem egy stresszmentes az a munakör, ahol már kapja a figyelmeztetést, ha nem úgy húzogatja át a leolvasón a termékeket, mint egy idegbeteg. Ezek mellett ne csodálkozzunk, ha néha elszakad az a bizonyos cérna. Ez persze továbbra sem mentség arra, ha valaki ok nélkül elkezd bunkózni, de a bájvigyor sem várható el tőlük egész nap.

Hajléktalanok. Még mielőtt félreértés kerekedne, leszögezném: a többségükkel nincs semmi baj. Szerencsétlen sorsú, ártalmatlan emberek. De van köztük egy réteg, akik elképesztő, hogy mit meg nem engednek maguknak. Jellemzően azok, akik bunkó és agresszív módon szoktak kéregetni, és szabályosan elvárják, hogy parancsszóra tejelj nekik. Ha nem, akkor elkezdenek veszekedni, meg becsmérelni. Mégis: milyen jogon? Nehogy már ne legyen az embernek joga nyugodtan elmenni A pontból B-be anélkül, hogy bele ne kössön valaki kéregető.

#5 "viszed vissza a mekis rendelést, mert másik szószt kaptál"

Persze, a stílus nem mindegy, de azért ha egy ételért fizetek, akkor azt szeretném megenni, amiért fizettem, és nem valami mást. Ez teljesen jogos elvárás.