Matekhoz értő és nem értő emberek közt csak a lustaság a különbség?

Ez egy nagyon sokrétű téma.

Az elmúlt 10 évben kb. 1200 diáknak segítettem az érettségi felkészülésben. Mint érzék, igen, létezik a matekhoz, van, akinek könnyebben megy és van, akinek kegyetlen sok munkát kell belefektetnie ugyanazért a dologért.

Alapvetően személy szerint egy kezemen meg tudom számolni azokat a diákokat, akikre azt mondtam, hogy na, igen, neki tényleg nem megy a matek. Ellentétben több tucat olyan diákot tudok felsorolni, akik reményvesztetten kezdtek hozzá az utolsó évnek, majd megtáltosodtak, megérezték az ízét ennek az egésznek és kihasználták maximálisan a segédeszközöket, amiket az érettségin lehet használni. 20%-os próbaérettségi után élesben, 9 hónap múlva 97% és még sorolhatnám.

Ahogy már az előttem hozzászólók közül is említették, a matek egymásra épülő dolog. Elég egy új tanár ötödikben, egy kéthetes betegség hetedikben és ez kihat a tanulmányokra évről évre. Ha anno nem mentek a törtek, akkor később a törtes egyenlet sem fog jobb lenni, meg a törtkitevőjű hatvány sem évekkel később. De ha vissza lehet nyúlni a rossz berögződésekhez, akkor csodákat lehet tenni.

Ami még ilyenkor eszembe jut, az a társadalmi hozzáállás a dologhoz. Sok szülőt le kell teremtsek, amikor a gyereke előtt ő vállvonogatva mondja, hogy neki se ment ez, meg az apja is hülye hozzá - ezzel gyakorlatilag a gyerek is úgy lesz vele, hogy nem baj, ha ez nem megy. Egy magyar irodalomnál nem (annyira) lehet ilyet mondani, de itt jobban elfogadja mindenki ezt, hogy 'hülye vagyok matekból'.

És ahogy írták előttem, igen, sok múlik a tanári attitűdön. Hogy a képletmagolásra, kényszeres szabálykövetésre (én így tanítom, máshogy nem fogadom el, akkor sem, ha jó a válasz) és a terrorra építjük-e ez óráinkat, vagy arra, hogy ez egy csodálatos világ, ahol több úton is meg tudunk közelíteni egy problémát és mennyire összefonódnak a témakörök.

Szerintem is erzek kerdese. En mindig jo voltam matekbol, versenyekre is jartam, en korrepetaltam a tobbieket. Annyira viszont nem ment, mint tesomnak, aki matek szakon tanult tovabb. De en is kozgazdasznak tanultam, es nekem a szamolos targyak - matek, statisztika, szamvitel - jobban ment, mint a marketing. Pedig az csak mese volt.

Sokaig en sem ertettem, hogy masok mit nem ertenek, hisz nagyon logikus. Ugyanigy nem ertettem azt sem, ha valaki nem tudott terkepet olvasni. Par eve jott velem szembe a Gardner-fele intelligencia tipusokra vonatkozo teszt. Erdemes rakeresni :) tobbfele intelligencia van, a logikai, vizualis mellett van inter- es intraperszonalis is. Nekem a logikai, vizualis kiemelkedik a tobbi kozul. Masnal meg az interperszonalis volt eros.

Ezzel nincs gond, masok vagyunk, masban vagyunk erosek.

Szerinten a szorgalom egyáltalán nem számít ebben. Ha fogékony vagy rá, akkor szorgalommal jobb lehetsz. De szerintem ez képesség/IQ stb-n múlik.

Nagyon sok matekost ismerek (nemsokára matematikusként végzek az egyetemen) és gimiben meg általános iskolában is mi voltunk a leglustábbak, akik csak megértették a dolgokat és mindenféle otthoni felkészülés nélkül kitűnők (vagy majdnem kitűnők) voltak.

Nem mindenkinek ugyanolyan a beállítottsága. Van olyan is, aki dacból nem érti meg, mert "menő" nem érteni a matekot, vagy rossz a tanár. De van, aki csak simán nem tudja megérteni. Vagy csak sokkal több energiabefektetéssel.

Nagyon sok összetevős a dolog. Van benne lustaság is, van benne érzék is, és van benne családi környezet is.

Csak egy példa: a térérzék például építőjátékokkal kiválóan fejleszthető. Amióta egyre kevesebben játszanak legóval például, a 12. évfolyamokban egyre gyatrábban megy a térgeometria. De például már ötödikben is nekem fáj, amiket tudnak kocka helyett rajzolni.

De ugyanígy a csecsemő és kisgyermekkorban kihagyott játékok, mesék is megbosszulják magukat.