Matekhoz értő és nem értő emberek közt csak a lustaság a különbség?

Hát ha azt feltételezzük hogy a nem értő ember is értelmes és van esze akkor igen, lustaság.

A matek igazából olyan tárgy ami gyakorolható és gyakorlás által megtanulható.

Legjobb példa az egyszerű statisztika ahol ha látsz 10-15 feladatot akkor kb láttad az összes lehetséges típust, már csak fel kell ismerned más szöveg mellett.

De beszélhetünk háromszögek szögeiről, megtanulod azt a pár képletet és szinte minden feladatnál alkalmazod.

Még deriválás és integrálás is ugyan úgy begyakorolható csak ott jóval több idő megtanulni a "szabályokat"

Aki "jó" matekból az ezeket gyorsabban látni fogja és megtanulja a miértjét, aki nem jó matekból az viszont gyakorlással meg tudja ezeket tanulni.

Saját magamon úgy tapasztaltam, hogy kellő idő- és energiabefektetéssel javítható a matektudás. De aki nem ért hozzá, az csak egy bizonyos szintig fog eljutni, még ha meg is szakad benne.

Vázolom az esetem, hátha valaki levonja belőle a tanulságot:

Általános iskolában 2-es voltam matekból, tényleg csak görbítettem ahol tudtam. 4. osztályban szüleim át akartak tenni egy 8 osztályos gimibe, ahol a felvételi előtt 1 éves magyar-matek faktra kellett járni iskola után, egészen estig.

Nagyon kimerítő és fárasztó 1 év volt... A magyar mindig is jól ment, versenyekre jártam, a matekot meg végig bőgtem.

Aztán feltűnt, hogy az addigi régi általánosos matek átlagom elkezd felfelé kúszni. Minél többször jártam faktra (ott már 4-5-6. osztályos anyagot is vettünk), annál jobb lett a másik iskolában az átlagom, év végére majdnem sikerült az ötöst tarot is megszerezni!

(Amúgy az új suliba nem vettek át végül, mert az ottani matekszintet nem tudtam megütni. Ellenben a régi suliban határozottan jobban teljesítettem matekból, aminek örültem.)

Középiskola 9. osztályban félévkor kishíján megbuktam matekból, de a tanár átlökött még valahogy, hogy ne vegye el teljesen a kedvem.

Akkor nagyon elszégyelltem magam, hogy majdnem pereceltem januárban.

Mondtam a tanárnak (nagyon jófej, nyugdíj előtt járó oktató volt), hogy tartson nekem korrepetálást.

Heti 2-3x 0. órában 6:30-7:30-ig matekoztunk a teremben. Volt, hogy az egyik iskolatársam is jött, hogy motiváljon. Nagyon aranyos volt.

Viszont még így sem tudtam mindent megérteni. Sírtam, hogy egyszerűen nem értem.

Ekkor azt mondta a tanár, hogy ez így tényleg nem egyszerű, ha szeretném, el tudja intézni a felmentést matekból. Az egyik évfolyamtársam szintén matek felmentett volt, akkoriban nem számított akkora csodának.

De én erre a mondatra, hogy "elintézi nekem a felmentést" mérhetetlen szégyent éreztem magam iránt. Nem lehetek ennyire hülye valamihez!

Annyit válaszoltam neki akkor, hogy köszönöm, de nem élek az ajánlattal. Inkább elmegyek minden délután még egy másik tanárhoz is.

És 0. órában, tanórákon, meg még suli után késő estig a város túlsó felében egy másik nyugdíjas matektanárnőnél még matekoztam.

(Egyszer-kétszer ezt a nőt is sikerült véletlenül megsiratnom, mert nem akarta elhinni, hogy tényleg nem értem...)

Aztán egyszercsak összeállt minden. Elkezdett ráhangolódni az agyam. Megértettem amiket mondtak.

Év végére 4-es lettem matekból. Úgy, hogy pár hónappal azelőtt még felmentést akartak adni nekem.

10-11-12-ben sajnos 4 új matektanart is kaptunk, egyik rosszabb volt, mint a másik. Magyarázni nem tudtak, türelmetlen, idegbeteg emberek voltak.

Érettségi évében a barátom (aki nagyon okos, azóta mérnök lett) emelt matekra készült.

Megkértem, hogy segítsen nekem kettesre megtanítani a matekot, hogy ne kelljen szobeliznem.

Hát annyit én még nem sírtam, mint akkor. Nagyon nehezen fogtam fel a dolgokat. De kitartó volt ő is, én is, és szép lassan kezdtem kapizsgálni a dolgokat.

Az érettségim 3-as lett, de nem kellett sok a négyeshez. Nagyon meg voltam lepődve.

A barátomnak pedig 99% lett az emelt, és csak annyit készült rá, amennyit velem foglalkozott a felkészítésemnél. Hihetetlen, a mai napig meg vagyok döbbenve, hogy értheti valaki ennyire a matekot, mint ő. Tisztelem és csodálom :D

Szóval vissza a kérdésre, nem csak a lustaság a különbség. Érzék is kell azért, legalább egy minimális.

Aki veszi a fáradságot, hogy foglalkozzon a dologgal, nagyon rossz már nem lehet...

Ismered a mondást: ki mint vet, úgy arat.

A matekban az a trükk, hogy nem egy Jóbarátok epizód, amibe ha 20 résszel később csatlakozol be, akkor is érted a sztorit.

A matekban nagyon sok dolog egymásra épül és akinek nem mennek az alapok, annak semmi későbbi sem fog menni.

Egy humán tárgynál is szükségesek az alapok, de ott vannak olyan részek, amik a későbbiekben nem épülnek rá annyira, szóval viszonylag jól el lehet lavírozni rossz alapokkal is.

Plusz ami nehéz, az a kifejezésmód. Azt szoknia kella szemnek, a jelöléseket, a levezetésmódokat, hogy mit hogyan fejezünk ki. Ehhez rutin kell. És az alapproblémák gyors, gördülékeny megoldásához.

Nem mondom, hogy aki nem érti a matekot, az lusta, de igen, bele kell tenni az időt a szemléletmód kialakításába és a gyakorlásba. És ez elég unalmas tud lenni, főleg úgy, hogy a főbb alkalmazási területein már a gép dolgozik helyettünk.

Abban viszont biztos vagyok és tapasztaltam az általános iskolától a gimnáziumon és az alapszakon át a mesterszakig, hogy érteni a matekot és jól tanítani két teljesen külön dolog. Akiknek érzékelhető a tudása, azok 90%-ban képtelenek megfelelően átadni. Középiskolai szinten általában a tanárral van a baj inkább.

Szerintem ha elkapod azt a módot amivel számodra logikus, sokat tudsz fejlődni benne. Persze vannak akiknek egy excel tábla fut a fejükben, dee nem kell mindnekinek olyannak lennie, hogy értse a matekot.

Én szeretem a számokat. Néha csakúgy heccből fejben szorzok össze háromjegyű számokat. Vagy igazából 4jegyű is jöhet még, fölötte már azért kissé lassabb a dolog.

Ez fura? Nem. Az a fura, hogy egyszer egy lagzin amíg a kajára vártunk, a mellettem ülőket sikerült ebbe belehergelnem és azzal ment el kb fél óra, hogy én mondtam random 3jegyű számokat, ők meg versenyeztek ki tudja hamarabb összeszorozni fejben:D Na, az fura volt:D

Viszont ők korábban nem csináltak ilyesmit. Csak rávilágítottam, hogy pl 5-el könnyű úgy szorozni, hogy az eredeti szám mögé csapsz egy 0-t (azaz 10el szorzod) és aztán elfelezed. Vagy 9-el úgy szorozni, hogy 10el szorzod és azátn kivonod belőle egyszer. Szerintem ezek pofonegyszerű módszerek amikre van aki ráérez, van aki nem. Mindenesetre iskolában valmaiért nem tanították, pedig biztos vagoyk benne, hogy sokaknak könnyebben ment volna úgy.

Namindegy. Ez most csak a szorzás volt, de a matek ilyen, sok dologgal lehet ugyanígy bánni, hogy egyszerű alapműveletekre bontod.

Szóval szerintem akiknek nem megy, azok vagy nem tudják lebontani ennyire elemeire, vagy sosem mondták nekik, hogy le lehet bontani.

Aztán nyilván kell gyakorlás is, ami végsősoron lustaság kérdése, de ha szorgalmas vagy, a szar begyakorlása akkor sem segít. Azt a logikát kell megtalálni, ami számodra kényelmes

Én pl a mai napig nem értem, hogy 7. környékén én mégis miből kellett volna rájöjjek, hogy hogy kell valamit szorzattá alakítani.

Vagy az integrálásnál a szentlélek kellet volna megszáljon, mikor jöttek a nehezebb feladatok, amiket csak őgy tudtál megoldani, ha képletekkel kihiztad valami más formába, majd ezt megcsináltad még vagy 2-szer.

Nekem a matek egyet jelentett a szabályok alkalmazásával. De hogy mi miért van, vagy hogy lett épp az, sose állt össze.

Mindezt meg úgy, hogy sajnálom azokat a fákat, amiket azért vágtak ki, hogy a belőlük készült papírra rendes matek házik, felkészítős matek házit és tételes matek házit írjak...