Nagyon zavar mikor közel állnak hozzám, ez normális?

A zemberek félnek mindentől, de ha egymás közelében lehetnek, akkor biztonságbaan érzik magukat. Közben meg tök utálják alapból egymást.

Nem tudni, mit is akar a magyar.

Amúgy én sem csíípem, ha közel állnak hozzám: buszmegállóban arréb megyek, vagy hasonlóan cselekszem akkor is, amikor csak lehet.

Intim szféra.

Másrészt az ember társas lény, de nekem van egy elméletem arról, hogy a saját falkájában (=kis közösségben) érzi jól magát és nem vadidegenekkel. Az állatvilágban is falkálban élnek a társas állatok.

Én pl szinte üres megállóban akkor is odébb megyek, ha 1,5-2 méterre áll meg.

De amúgy ma már sokan olyan közel jönnek, mennek el, hogy hozzánk érnek. Ez nekem fura, szomorú és ijesztő.

Alapvetően nekem is 1,5-2 méteren belül nehezen elviselhető egy idegen, de azért a körülményektől függ.

Ha egy utcai tömegfutóverseny rajtjában vagyok, egy kellemes kocsmában sorban állok a pultnál vagy egy engem érdeklő vásárban, akkor a fél méter se feltétlen zavaró.

Ha egy hosszú megállóban (pl HÉV) állunk összesen 3-an, akkor 10 méter is zavaró.

Ha egy utcán megyek a gondolataimba merülve, ahol 1 km alatt 2-en jönnek szembe, ott 30 méter is zavaró, ha pont előttem vagy mögöttem van annyira ember az üres utcán.

Ha egy erdőben vagyok ketten valakivel és dumálunk, 100 méter is zavaró, sőt, az is, ha csak tudok róla, hogy a közelünkben mások is mennek ugyanazon az útvonalon. Szó szerint, tényleg. De ha már egy teljesítménytúrára neveztem,ott csak az zavar, ha mondjuk egy másik banda van nagyon közel, ott akkor előre sietek vagy lemaradok.

Ha a villamoson hárman vagyunk, és valaki tőlem 1 méterre áll, arrébb fogok menni. Biztosan. Míg tömegben irritál ugyan, ha fölém tornyosulnak, de elviselem.

Én az az ember vagyok, aki annak örül, ha emberből csak rokon, barát, munkatárs van fizikailag a közelében, vagy egyedül van, legyen minél több fa, domb és minél kevesebb épület. De nyilván helyzetfüggő.