Általánosságban kedves vagy inkább nyers/bunkó szoktál lenni az emberekkel?

Kedvesnek tartom magam. Legfeljebb kendőzetlenül őszinte vagyok, vagy kimért, ha úgy kell. Sokszor elsírom magam, ha valaki óriási tapló. Azért ezen jobban elgondolkodik a fele, mint a visszabeszélésen. :D De ha sírok akkor "úristen, hogy lehetsz ilyen hisztis", meg "most komolyan ennyire paraszt voltam?". Ilyenkor azt felejtik el az emberek, hogy a sírás nem róluk szól, hanem én nem tudom kezelni, hogy mégis mivel érdemeltem ki a stílust(semmivel). De a nárcisztikus, ego emberek még a sírásra is azt hiszik, hogy nekik jelent problémát, véletlenül sem a másik érzelmei az érdekesek...nem idegen emberek ezek, hanem akiktől nem várnám de egyre kevesebb van az életemben. :D

Persze minden igyekezetem ellenére én is tudok bunkó tapló lenni, vagy érzéketlen, extrán flegma.

Ma a vonaton nekem esett egy primadonna minősíthetetlen stílusban. Én nem tudom hogy szocializálódnak a mai egyetemisták, és tudom, hogy sokan még nagyon fiatalnak hisznek, de még ha egyidősek is lettünk volna, akkor se beszélhetne így egy idegennel. Ellene kimért voltam, nem megyek le a szintjére ilyenkor, mert a higgadtság jobban bosszantja. :D Egyébként is, neki még el is kellene végeznie az egyetemet, én már 2 éve oktatóként dolgozom. A bunkó hallgatók az egyetemen sem hatnak meg. Beszólnak a folyosón, nyilván nem ismerhetnek, de pont ezért nem is érdekel.

Néha elfelejtem mások kedvességét (pl. Ajtóban) megköszönni, mert elvagyok a fejemben éppen. Nem mindenki kezeli ezt sem jól de... mindegy.