25-30 felettiek! Ti szoktatok még kitörő boldogságot, eksztázist érezni?

Leírok pár dolgot akkor én is, ami engem valóságos katarzisba képes taszítani, persze, előtte azért kell egy kicsit szenvedni, mert valamihez képest érezhet csak kitörő boldogságot az ember:

- Focimeccs eredmény. Nagyon drukkoltam a Frankfurtnak, hogy nyerjenek europa ligát, amikor ez megtörtént, legalább másfél percen keresztül ugrándoztam a szobában, és ráztam az öklöm, majdnem be is görcsölt a karom :)

- Ízek. Például, mikor koronavírusos voltam, két hétig nem éreztem ízeket, pedig nekem az ízek a szenvedélyem. Piszok rossz két héten voltam túl, mikor egyszer csak, egy paprikás csipsz evése közben fokozatosan elkezdett visszatérni az ízlelés, sőt, úgy éreztem, mintha sokkal jobban is éreznék mindent, mint betegség előtt, na az a csipsz meg hozzá a kóla olyan felfoghatatlanul nagy élmény volt, hogy valósággal könnyeztem.

- Lecsúszni a szegedi Aqua park legnagyobb csúszdájáról.

- Különféle számítógépes (VR) játékokban elért sikerek, mind a mai napig endorfinbányák az agyamban.

- Lézer show-t, vagy valami nagy volumenű, színes, fényes látványosságot átélni, például a Fan Fiction tánc előadást látni a legjobb helyről.

Tehát, nekem általában ezek. De megfigyeltem magamban, hogy akkor hatnak leginkább ezek a boldogság kitörések, ha előtte szenvedtem sokat. Beteg voltam, vagy nem jöttek össze jól a dolgok, veszteségek értek, stb. Vagy ha nagyon sokat dolgoztam, és jó végre lazítani egyet. Tehát, nekem ez a végső konklúzióm. Az ember úgy tudja kimaxolni magán belül a katarzist, ha a test és a szellem kiéhezik rá.

Azért tettem fel a kérdést, mert úgy vettem észre, a kortársaim valahogy semminek se tudnak felszabadultan örülni. Még annak se, ha mondjuk vesznek egy új kocsit. Vagy ha a gyerekükkel vannak. Egyszerűen, faarcal reagálnak le mindent. Örülök, ha vannak olyanok, akik képesek komolyan élvezni az életet, nem pedig afféle képmutatásból csak.

Tehát, élvezzünk ki mindent, mert rajtunk múlik, hogyan éljük le az életünket!