Hogyan fejleszthetném magam a lehető leggyorsabban, hogy ne legyek mindenben béna és tapasztalatlan?
Már bőven a huszas éveim végén járok, de egész eddigi életemben be voltam zárva egy vidéki közegben, ahol úgy éltem, mint egy 50-60 éves.
Ott az állandó házimunkákról, kert körüli munkákról szól az élet.
Viszont így lett belőlem egy életképtelen, unalmas, teszetosza, "tökkelütött" személy, aki semmihez sem ért.. 🥴 Annak ellenére, hogy nagyon érdeklődő vagyok, ez a hosszas elzártság teljesen önbizalomhiányossá és "életképtelenné" alakított.
Pl. sosem engedtek el a legközelebbi sarokra sem bicíklivel. Sehová nem nagyon mehettem, semmit nem nagyon csinálhattam a házimunkákon kívül.
Nem gyakoroltam semmilyen sportot, noha szerettem volna.
Egyszerűen semmiben nincs tapasztalatom, mindenben béna vagyok az élet minden területén. Elképesztően kínos és önbizalomromboló. Csak nemrégiben költöztem el abból a zárt családi közegből.
Van ötletetek, hogyan tudok ezen változtatni, ha egyáltalán még lehet?!
N
Ugyan már:)
Én Bpn nőttem fel , de nagyra értékelem a kerti munkát.
Köszönöm a bátorítást!:)
Igazából én ezt folyton ilyen patthelyzetnek érzékelem, ami nagyon lehangol.
Egyetlen előnyöm, hogy viszonylag "szép" a küllemem, emiatt gyakran próbálnak ismerkedni velem.
De hamar rájönnek, hogy csak kommunikációban vagyok erős. Az élet minden más területén iszonyú béna,& tapasztalatlan vagyok..:/
Tényleg egy átlagos tevékenységet sem tudok megcsinálni. A közös témáknál is elakad minden ott, hogy pl. filmeket sem nagyon láttam, ergo, hozzá sem tudok szólni a témához, vagy pl. koncerten sem voltam soha.
Gyakori nyári program pl. a strand, ami egy átlag élmény a jobb életmódban/átlagos életmódban élőknél.., ott is azonnal kiderül, hogy még úszni sem tudok (strandra sem jártunk), így dög unalmas társaság vagyok, akivel még játszani sem lehet a vízben. Vagy úgy egyáltalán tényleg semmihez sem értek.
Ha ezzel a burokba zárt élettapasztalattal egy üzenetet tudok csak átadni, akkor az az, hogy még véletlenül se nevelje így a gyerkőcét senki!!! Mert ez lesz az eredménye.
Nem hibáztatom a szüleim, viszont apukám peldául mindent elzárt előlem kicsi koromtól kezdve, és folyton azt "égette az agyamba", hogy ne nyúljak/nem nyúlhatok semmihez, elrontom stb.stb.
Nagyon nehéz ebből megtalálni a 'merre továbbot".
Kérdező!
Én is ilyen vagyok sajnos. Mintha magamat olvasnám…
Sajnos a szülők igen, sokat ártanak
Az nem baj ám, ha tudsz kertet művelni!
Tapasztalatból mondom, szinte minden finomabb egyenesen a kertből mint az Aldi meg a Tesco polcairól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!