Munkahelyi tapasztalatokból szerintetek lehet következtetéseket levonni a társadalom egészére, illetve az emberek különböző rendszerekben történő különböző viselkedésére?

Három teljesen különböző elven működő cégnél dolgoztam már, és számomra elég érdekes és tanulságos, hogy ezekben az egymástól nagyon eltérő 'minitársadalmakban' hogyan viselkedtek, működtek az emberek.

Az első egy nagyon szigorú szabályok mentén működő cég volt, ahol az embert nem igazán vették ember számba. Akár két perc késés esetén is fizetésből levonás, komoly szankciók bármilyen szabály megszegéséért (beszélgetés, támaszkodás, szünetről késés, stb stb), kötelező túlóra, az emberek végletekig fokozódó széthajtása, vélemény nyilvánítás szankcionálása (egyszer olyan címszóval kaptam fegyelmit, miszerint nem vagyok 'lojális'). A dolgozók itt rettenetesen rosszindulatúak voltak egymással szemben is, emellett persze mindenki utált ott dolgozni, mégis nagyon sokan húztak/húznak le ott tizen-huszon éveket. Érdekesség, hogy a közvetlen főnökeink velünk együtt szidták az egészet, de szavuk nekik sem lehetett. Én a kizsigerelés és az emberek rosszindulata miatt jöttem el onnan.

A kettes számú munkahely egy merőben más szemléletű hely volt. A szabályok itt is megvoltak, pl nem lehetett késni, szünetekre percre pontosan kellett ki-be menni, a munkavégzéssel kapcsolatos szabályok is megvoltak, viszont nagyon nagy hangsúlyt fektettek a cégen belüli szociális kapcsolatokra. Rengeteg céges rendezvény, az új dolgozókat maximális támogatásban részesítették a beilleszkedésben, meghallgatták a dolgozók véleményét, sőt kötelező volt véleményt mondani. A vezetők lényegében csak a csapatok összetartása miatt voltak, de a napi folyamatok és a munka sikeres elvégzése abszolút a dolgozók saját feladata és felelőssége volt, mindenféle beleszólás vagy vezetői ráhatás nélkül. Ellenben ha nem jól működött valami, elbeszélgetés következett. Illetve azokat, akik nem tudtak/nem akartak ebbe a közösségbe beilleszkedni, vagy bármilyen módon közösség romboló hatással voltak a többiekre, és többszöri elbeszélgetésre sem változtattak a viselkedésükön azoktól megvált a cég. És ez legtöbbször nem maga a munkával kapcsolatos 'kihágás' volt. És működött az egész, imádtunk ott dolgozni, életem legszebb évei voltak, igazi csapat voltunk, majdnemhogy egy család.

És van a hármas számú munkahely, ahol ugyan vannak szabályok, de senki sem szereti betartani őket, és ennek (meg igazából semminek) nincsen SOHA semmilyen következménye. Mindenkinek a véleménye meg van hallgatva, mindenkinek a személyes érdekei figyelembe vannak véve, mindenkinek az álláspontja meg van értve, mégis a munkahelyeim közül messze itt van a legtöbb elégetlenkedő (soha semmi nem jó), panaszkodó, áskálódó, rosszindulatú, minden joggal keményen visszaélő, magát elnyomottként definiáló, végtelenül primitíven és mindenféle empátiától mentesen kommunikáló, közösségi szellemet hírből sem ismerő ember.

Mindhárom cég multinak számít egyébként, tehát nem 1-2 tucat embert foglalkoztató munkahelyekről van szó egyik esetben sem, hanem több százról.

Ezen tapasztalatok alapján én bizony azt szűröm le, hogy a fene nagy szabadság és következmények és felelősségvállalás nélküli lét a legrosszabb hatással van az emberekre. Illetve jó dolog lenne, ha élni tudnánk az ezek által kapott lehetőségekkel és szabadsággal, és nem VISSZAÉLNI, de az én meglátásom szerint erre még nem értünk meg. Sem kicsiben, sem nagyban.

Mi a véleményetek?