Miért van az, hogy ha kedves az ember a másikkal az bunkózással reagál?

Alapvetően elsőre kedves, segítőkész vagyok majdnem mindenkivel. Nem a balek fajta, akit átvágnak a palánkon, inkább az a típus aki figyelmes, és egy bizonyos szintig előzékeny. Igyekszem ugyanúgy bánni másokkal, ahogy nekem is jólesne.

Próbálok nem paraszt lenni, még akkor is ha ezért meg kell erőltetnem magam, mert van bőven énközpontú bunkó ember, nem gondolom hogy kéne még több.

De mostanában azt veszem észre, hogy ha paraszt vagyok, akkor sokkal egyszerűbb az életem, kevesebb bosszankodásra van okom. Nem szeretek amúgy ilyen lenni. De 10/8 ember a kedvességre bunkósággal reagál. Miért?

Példa: tegnap egy kicsi, nem forgalmas utcában átengedtem egy gyalogos csajt, már megálltam, mutattam, hogy menjen. Majd vágott rám egy olyan pofát, hogy kitudtam volna szállni a kocsiból és beleverni a fejét a motorháztetőbe, hogy mit vág pofákat? Ha meg nem engedem át, az a baj. Nem volt zebra.

Ha valakit beengedek magam elé, pl besorolásnál, alig van aki megköszöni. Ha elmegyek az orvoshoz, köszönök, senki nem köszön vissza. Ha odamegyek a boltban az eladóhoz, mindig köszönök, majd megkérdezem, hogy hol találom az adott dolgot? Bunkó választ kapok vissza, a tisztelet megadása nélkül. Évekig a kereskedelemben, vendéglátásban dolgoztam, én mindig örültem, ha valaki nem odab.sz nekem egy "hol van a liszt" vagy "lesz" típusú dumát, hanem köszön, kér.

Ha bunkó vagyok, előbb célt érek. De néha belefutok egy-egy kedves emberbe, akin látom, hogy rosszul esik neki, hogy még én is "belerúgok" egyet, ilyenkor mindig szarul érzem magam.

Más is tapasztal ilyet? Változtassak a viselkedésemen és legyek én is válogatás nélkül mindenkivel bunkó?