Miért van az hogy az ember más életében,dolgaiban nagyon okos, de ha a saját életéről van szó akkor teljesen tehetetlen?

Mert másét tisztábban látja, nem elfogult. Másnak mindig könnyebb tanácsot adni. Pláne, hogy nem a tanácsot adónak kell megvalósítania.

Elhatározni könnyebb valamit, mint meg is tenni, vagy tenni érte.

Hát mert mennyivel könnyebb már más élete felett okoskodni, amihez semmilyen érzelem nem fűz, csak lazán lerázni annyival a dolgot, hogy ezt és azt kéne csinálnod.

Hagyd ott a munkád majd lesz valami!

Válj el ha nem vagy olyan boldog!

Ne foglalkozz ezzel meg azzal!

Szokj le a szokásaidról!

Változz meg!

Könnyen levonni következtetéseket olyan dolgokról amikre csak felületes rálátása van valakinek.

A másik életét annyira nem ismeri mélyen.

Plusz a felelősség vállalás....a saját életében vele kell élnie a következményekkel, más életében meg csak "rossz tanács volt".

Ezt talán tudományos megközelítésből a legcélravezetőbb megközelíteni.

Kérlek lassan olvasd.

Tipikus esete a nemtörődömség zálogaként reprezentált értelmi, kontextusba helyezett semmiképpen sem a mondottak, mintsem a kitárulkozó ingerek világának hanyatlásában meglátott lényegi mivoltja generálta dolgok azok, melyek alkotják az el nem mondottság világának kvázi hatalmas mivoltját.

Tulajdonképpen ennek lényegét, céltalanságát, értelmetlenségét megérteni a cél, a kívánt formális tér lényegi dolgaiba "beleszagolását", ha szabad így kifejeznem magam, illetve ennek továbbadását a kontextus megfelelő értelmében reprezentált, különböző módokon "kiokoskodott", nem megformált, inkább kvázi mozgó, de nem céltudatos lényegi lenyomatok megfelelőségét a hanyag világ nemtörődömségének huzamosabb idejében tovamúlt, ártatlanságba burkolózott, de magától a meddőségében tovamúlt kiábrándultságból adódó céltalanságának, meg nem mondottságának anyagi mivoltát, mintegy irányt nem mutató, de kontextusba helyezett kioltatlan szerelem tovamúló ígéretét meg nem érteni.

Hát nálam az érzelem és a nyomás kettőssége ami a saját dolgaimban sokszor kudarc.

pl. volt egy nagyon durva szerelemből szakítás, utána vége is volt, eldobtam mindent...

Utólag meg könnyű, hogy le kellett volna szarni és csinálni tovább, mert a szakma meg karrier az egy életen át tart, a kapcsolatnak meg vége.

De hát nyilván, mint a legtöbben nem így működünk.

Másnak meg olyan tanácsokat adok meg tudom mit kéne, hogy tényleg elképesztő néha és ezerszer be is jött.