Milyen volt az-az eset,amikor nagyot csalódtatok hozzátok közel álló emberben?

#1

Én haragudnék. Megbíztál benne, elárult. Minimum egy tockos :)

Amúgy nekem sok ilyen volt, de egyik sem ilyen nagy dolog. Sok kicsi sokra megy alapon voltak, akiket inkább elengedtem az életemből.

Egy 10 éves barátságom ment a kukába így.

Volt egy régi barátom, akivel sokáig egymás lelki társai voltunk, aztán az utóbbi időben kicsit ritkultak a találkozások, de megmaradt a jó kapcsolat.

Viszont feltűnt, hogy sokszor elég átlátszó alibikkel mond le programokat. Eleinte ezeket elengedtem, aztán kezdett bosszantani a hazugság. Hogy miért nem mondja meg, ha egyszerűen nincs kedve. Olyannyira, hogy többször szóvátettem neki, hogy "ilyen is csak veled történhet", mikor olyan átlátszó kifogásokkal nem akart átjönni hozzám kicsit beszélgetni, vacsizni, mikor már elkészítettem a vacsorát, minthogy hasmenése van, fáj a feje, lemerült a telefonja... Mondhattam bármit, felajánlhattam gyógyszert, töltőt, bármit, áh nem, ő inkább most maradna otthon.

Aztán jött a nyár, terveztünk pár másik barátommal nyaralni. Ő is meg volt hívva és az előzmények miatt tartottam tőle, hogy le is mondja. De végül belement.

Le lett foglalva a szállás, vonatjegy, vettünk közösen ezt-azt az első napra.

Indulás előtti este elkezdett variálni. Merthogy ő meg van fázva, hőemelkedése volt tegnap. Mondta mindenki, hogy jöjjön nyugodtan, kipiheni, minket nem zavar, legfeljebb első nap kicsit lazább programot tervezünk. Benne van a pénze, ne hagyja veszni. Aztán kitalálta, hogy ő 2 órával későbbi vonattal indul, mert mit tudom én, szintén a megfázása miatt. Itt már ideges lettem, mert meg lett véve a jegy és lecsesztem, hogy hagyjuk ezt a dedós variálást, mit old meg az a 2 óra? Jöjjön velünk, ha most nem érzi magát rosszul akkor minden menjen a terv szerint.

Erre 2 oldalon keresztül elhordott a faszba, hogy én mennyit bántottam az elmúlt időszakban azért, mert le mert bármit mondani és hogy milyen gusztustalanul beszéltem vele meg most is dedósnak hívtam és neki ebből rohadtul elege van, basszuk meg mindannyian, ő nem jön. És ezzel a lendülettel megbeszélésre esélyt sem adva letiltott minden létező felületen, kilépett mindenhonnan, ahol én voltam és lezártnak tekintette a nyaralás témát. Azt sem tudtam, mit mondjak hirtelen. Nem értem azóta sem az egészet.

Utána páromnak irkálta rólam a köpködő hülyeségeit, párom meg kicsit helyretette, hogy milyen barát az ilyen és mit képzel magáról, hogy neki szid engem.

Ami érdekes, hogy pár héttel azelőtt talált magának (első) állást, hogy lett volna ez a nyaralás, de csak az út után kezdett volna pár héttel, szóval nem zavart be.

Az egyetlen tippem az, hogy onnantól, hogy egyenesbe jött az élete, egyszerűen nem volt többé rám szüksége.

Akkor haragudtam mikor még frissen történt de aztán megbocsátottam neki csak nem lett elfelejtve.Már évek óta nem barátkozom vele és ezért már nem is haragszom mert abszolút nem érdekel már hogy kinek mit mond rólam bár kétlem hogy én volnék a fő témája pár év távlatában:) Nem képzelek magamról ilyet hogy énvelem foglalkozik bárki is:) Ha meg igen váljék egészségére,legalább nem uncsi neki és van egy témája:D

Még ha tudnád hogy mit mesélt el annak a valakinek:) Olyan dolgot amit még egyik barátnőmnek sem mondtam el mert nem bíztam annyira bennük.De már lesz@rom.Rám írt 2 éve dehát tudod kit érdekel:)

#1

20 éve voltunk barátok amikor kölcsön kért egy nagyobb összeget 1 hétre. Sürgősen kellett neki egy bizonyos dolog miatt, hétvége miatt a lekötést nem tudta felbontani. Ez volt a sztori. Aztán mindig közbejött valami ami miatt "most nem tudom megadni"-val odázta a dolgot. Több mint egy év után kaptam meg, részletekben.

Adtam volna akkor is, ha megmondja az igazi okot és azt, hogy csak lassan tudja visszafizetni, voltunk annyira jóban. Voltunk.

30 plusszos lányomnak a házassága utolsó 1,5-2 évében viszonya volt egy munkatársával. 2,5-3 évig hazudozott nekünk is. Amikor kiderült a viszonya, mindent tagadott és hazudozott tovább.

Előtte is és a viszonya alatt is meg tudott szólni minden nőt, hogy milyen ribi: a sógornője, hogy nős férfi szeretője; a volt osztálytársnője, hogy biztos szeretője van mialatt a párja külföldön dolgozik...

Az, hogy ő csalta a férjét, szerinte elfogadható, mert mindig féltékeny volt a férje és sokat veszekedtek.

Nagyot csalódtam benne, mert nem így neveltük és nem ezt a példát látta se tőlünk, se a családunkban. Se a megcsalást, se a hazudozást.

A keresztény vallások képmutatásra nevelnek, szerintem ez a viselkedés teljesen illik hozzá ha ezek egyikében hisz.

Ha mondjuk buddhista, akkor valóban gáz.