Ha tetszett már meg olyasvalaki, aki egyáltalán nem volt az ideálod..?

Igen.

Abszolút nem volt az esetem, magas volt, de nagyon vékony, nagy dumás, szemüveges, a haja mindenfelé állandóan, és mindig valami hülye színe is volt, meg olyan öltözködése volt, hogy Lidl-ös póló, meg ilyesmi. Ráadásul fiatalabb volt tőlem négy évvel. Egy nagy gyerek szó szerint. Mi volt a plusz? Ismertük egymást nagyon régen, de egy alkalommal nagyon közel kerültünk egymáshoz, és ahogy egyre közelebb kerültem hozzá rájöttem, hogy ő más, mint a többi. Megmondom őszintén, az elején taszított, hogy van köztünk négy év, és én vagyok az idősebb, de a végén annyira megbolondított, hogy nem érdekelt. Értelmes volt, nagyon sok mindenről el tudtunk beszélgetni, a korànàl jóval fejlettebb volt sok mindenben/rendben, másban egy nagy gyerek volt, mint írtam, de amit kellett azt komolyan vette/. Úgy bánt velem, mint ahogy soha senki. Képet tartott rólam magánál mindig. Ilyet a családtagjaimon kívül soha senki nem csinált. Ha nála voltam kéretlenül körbeugràlt engem, mindig mondtam, hogy nem kell, de akkor is. Odaadó volt, olyan kedves volt velem, mint soha senki. Úgy fogott meg, úgy csókolta meg, mint soha senki. Egy egyedi eset volt, senkihez nem lehet hasonlítani.

Mai napig azt mondom, hogy ő volt a tökéletes, és a lábnyomàba nem érhet egy idióta sem. Mióta szétmentünk sem voltam senkivel. Nem megy. Pedig már lassan 1,5 éve külön váltak útjaink.

Ha rajtam múlt volna együtt maradunk, de sajnos nem rajtam múlt, békülni is próbáltam még idén is, de azt mondta, hogy nem érdekli mit akarok mondani. :/

Nem tudom miért büntet ennyire a sors. Itt vagyok huszonpár évesen és csak kínlódok.