Tényleg nem vagyok empatikus, hogy vékony emberként nem értem, miért lesz valaki kövér?

Én már gyerekkoromban is pufi voltam, és évről-évre egyre több túlsúly lett rajtam. Gyerek voltam, sokáig nem is annyira törődtem ezzel. Elém rakták az ételt, ettem. Aztán kellett a repeta is. Szerettem enni. Sokszor ettünk tésztát és kenyeret gyermekkoromban, de emellett sok főzeléket és levest is. Szóval nem volt gyerekként olyan hú de egészséges étrendem, de én se csak kenyeren és tésztán éltem, szóval nálam valószínűleg mindig a mennyiséggel volt a gond, egyszerűen szerettem enni.

Kiskoromban nem foglalkoztam a súlyommal. Aztán pár év múlva kezdett zavarni, és akartam változtatni, de nem tudtam hogyan. Mindenféle neten található diétával próbálkoztam, de tartós siker nyilván sosem lett velük. És amikor végre eljutottam oda, hogy komolyan meg volt a motivációm, és tudtam hogyan is kell változtatni, mi a fogyás titka (kalóriaszámlálás), akkor igen, nehéz volt a sok év alatt berögződött étkezési szokásokat megváltoztatni.

Most már hozzászoktam, lefogytam, egészséges súlyban vagyok, viszont néha azért fáj látni, hogy a családtagjaim például simán megesznek 2 tányérnyi sajtos tésztát ebédre, aztán 3 péksüteményt vacsorára, stb. Szóval hiába fogytam le, és hiába tudom tartani a súlyomat, irigylem a körülöttem levőket, akik bátran esznek amennyi beléjük fér, de nem híznak. Én pedig örülök, mert viszonylag fiatalon lefogytam, és tényleg úgy érzem, hogy tartani fogom tudni a súlyomat, viszont azért rossz belegondolni, hogy más odafigyelés nélkül is olyan vékony tud lenni, amikor ők se esznek azért olyan keveset, én viszont annyival amit ők esznek, már híznék. Meg ott a barátom is, jóval többet eszik nálam, rengeteg készételt, meg minden vackot, és még is vékonyabb, mint én.. Sőt, mondja is, hogy hízna ő pár kilót, de egyszerűen nem tud, mert nem számít mennyit eszik, ő nem tud hízni. Sőt, ha pár napig kevesebbet eszik, akkor szó szerint már lóg rajta a nadrágja... Aki ő hozzá hasonló, az nyilván nem annyira tudja, hogy még is hogyan lehet meghízni, mert ő személyszerint semmitől sem hízik.

Szóval persze, gyerekkoromban ettem én sokat is, de most, hogy már normál súlyú vagyok, így is, látom, hogy a körülöttem levők jóval többet esznek nálam, és ők még is vékonyak, míg én annyival már simán híznék. Szóval persze lehet itt izélni, hogy valaki miért nem tud lefogyni... tény, hogy az átlagban akaraterőn múlik, viszont attól még nem lesz könnyű maga a fogyás. Hiába annyiból áll az egész, hogy kevesebbet kell enni, azért lelkileg nem annyira könnyű ezt végigvinni. Egy olyan ember, aki sosem volt túlsúlyos, ezt nem feltétlen fogja megérteni. Akinek nem kell különösen odafigyelnie, mert úgy sem hízik, az nem fogja megérteni, hogy hogyan lehet meghízni. Mert én is, bevallom, hogy valószínűleg gyerekkoromban rengeteget ettem, és ezért meghíztam. Viszont most, hogy normál súlyú vagyok, és több családtagom és barátom életére is rálátásom van, látom én, hogy ők se esznek olyan keveset, de ők még is vékonyak. Van, aki nem annyira hízik, és van olyan, aki simán hízna, de azért nem hízik, mert ténylegesen figyeli, hogy mit és mennyit eszik.

"Én ezt egyszerűen nem értem, pedig nekem olyan egyszerű nem hízni." És pont ezért nem fogod megérteni, mert te ilyen vagy. Van, aki nem annyira hízik, aztán van az ellentetje.

Az igaz, hogy itt a nagy jólétben az emberek eszetlenűl zabálnak, és szinte semmít se mozognak. De azt is tegyük hozzá, hogy a hizás azért van, mert a hizásra hajlamos emberek anyagcseréje lényegesen hatékonyabb tiednél. Ugyan abból az ételből 2-3 szor annyi energiát vesznek ki.

Te most ebben a korlátlan zabálos jólétben kiválóan elvagy, mert bőven van kaja. Ha viszont jégkorszak lenne, éhinség, akkor te 10 nap alatt éhen halnál, a hizásra hajlamos emberek viszont honapokat is túlélnének evés nélkül, vagy heti egy fűszálal, amít a jég alol sikerült kikaparni.

Az emberek a akaratgyengeségük, az elkényeztetettségük a lelkialapon zabáláson túl, azért híznak, mert a jégkorszakra méretezték őket.

"így vagyok 170 centihez 58-60 kg"

Ez a hajó is elúszkált már édesem.