Mi a jó égért nem tudom 65 napja kiverni a fejemből a srácot?

Egyszerű látásról van szó, amit akár a 444 láttalak csütörtök rovatában is lehetne olvasni. Elég zsenge vagyok még, sose éreztem még ilyet senkivel kapcsolatban ezelőtt és nagyon mély nyomot hagyott bennem.

Minden nap eszembe jut, hogy mit csinált, hogy nézett, hogy mosolygott, milyen közel állt hozzám, mi volt rajta. Belenézek a tükörbe és az jut eszembe, hogy ebbe a szembe nézett bele, vajon mit látott. Mindennél jobban szerettem volna megtalálni, de nem sikerült, elfelejteni sem igazán megy. Egyáltalán normális dolog ez, hogy ennyi idő után is így gondolok rá? A napokat egyébként nem számolom, csak kíváncsiságból ma megnéztem, hogy mióta agyalok ezen.

Az is eléggé frusztrál, hogy ő már milliószor túljutott ezen, nem is emlékszik az egészből semmire, én pedig itt kattogok, mint valami szefo.