Az emberek miért éreznek erre kényszert?

Attól függ. Én kiraktam hogy megjelentek a könyveim, mert 1. Gyerekkorom óta nagy álmom volt és ezt sokan tudták rólam, így ők is velem örülhettek 2. Jó reklám, hogy több példány elkeljen. ;)

Az apróbb dolgokat én úgy állítottam be facen, hofy csak a barátaim és a családom lássa, így ők is tudják mizu velem, én is, hogy mi van velük. Már bőven feleslegesnek érzem, hogy megosszam a volt iskolám tanárával, hogy elmentünk kutyaszépségversenyre ahol kutyám második lett, mert ezt csak a családdal, barátokkal akarom megosztani, a tanáromat biztos nem érdekli meg nem is tartozik rá a magánéletem. Rá az tartozik, hogy a tanításainak hála milyen sikereket értem el.

Egyébként egy kérdés az, hogy néha egy tényleg nagy eseményt osztasz meg, vagy tényleg mindent. Pl a második válaszoló olyat tett ki, ami érdem. Nem azt, hogy elment a strandra.

Én is inkább vele értek egyet. Megosztom, ha diplomáztam, vagy egy kedves csaladtagom szulinapja van, vagy nagyobb esemény, de a minden napjaim, hol vagyok, mit csinálok stb, nem, szóval ilyen évi 1-2, max 4 posztról beszélek, de az olyan, aminek értéke is van, és tudom, hogy érdekli azokat az ismeroseim, akiket tényleg ismerek de mégsem olyan közeli, hogy szemtől szemben mondjam el, vagyis inkább lehetőség hiány.

Viszont én is látom azt az anomáliát , amit te írtál, ezt inkább úgy tudom elképzelni, hogy úgy gondoljak, akivel naponta meg tudna beszélni, az kevés, szeretne, hogy többen tudjak, ez lehet figyelem hiány, vagy egyszerű elképzelés, hogy na ez tuti mindenkit érdekel “ érdekel másokat mi van velem “. Néhány ember ebben érzi a teljesülését. Mások nem érzik a kényszert, hogy megosszák ezt . Szóval úgy gondolom aki ezeket megosztja, várja a vissza csatolast a társadalomtól . Kis megfelelési kényszer, vagy elhanyagoltnak érzi magát, vagy szimplán beképzeli azt , hogy ez mindenkit érdekel .

Ezen én is gondolkodtam már, és hasonló a véleményem, mint neked. Nem kaptak korábban elismerést, nem akkor, amikor kellett volna, így most pótolják a nettel. Meg a társadalmi konvenciókat követik. Meg jó elhitetni a zemberekkel, hogy milyen szuper életem van, aztán meg otthon röpködnek a tányérok...

1* hallottam egy szót erre: szeretetk*ák, akik ezt művelik.

Nem értem én sem. Süt egy tortát, felteszi. Persze lehet, hogy szar 😃 aztán a beszólások, hogy hagyj nekem is egy szeletet. Meg a napi fotó, amire odaírják, hogy de szép vagy. Persze úgy sosem néz ki az életben.

És mindenki látja, a 600 ismerős. Akivel amúgy sosem találkozik. Ez a fura. Biztos vmi népszerűségi verseny.