Mennyire gáz ez a helyzet, tényleg nagyon szerencsétlen, nyomi vagyok?

Árvaságit 24 évesen? Azt szerintem nem fogsz kapni. Örökség viszont jár,már ha volt apádnak vagyona.

Én hasonló okok miatt most járom az esti gimit 47 éves vagyok. Bár én már sok évet ledolgoztam. De szeretnék váltani.

Nagyon helyes, hogy minderre rájöttél. Ne késlekedj tehát, nefoglalkozz vele, ki mit godol, csak vágj bele aba, amit szeretnél! Tanulj, fejlődj, hiszen fiatal vagy még, még nem késő, de az évek gyorsan telnek.

Használd ki jól az időd.

A munkától pedig ne félj. Lehet, hogy több munkahelyet is kipróbálsz majd, de ez is hozzásegít az önismerethez. Bátorság!

Igyekszem röviden kifejteni a véleményemet.

1. Az életed a tiéd, és nem másé. Mindenki foglalkozzon a saját problémáival. Az, hogy te hogyan élsz, az a te dolgod.

2. Nincs megszabva, hogy hány éves korban "hol kell tartani". Eleve az élet nem egy lineáris valami... rengeteg összetevőből épül fel egy ember élete, nem jellemezhető egyetlen mérőszámmal.

3. Azért pár évet ne dramatizáljunk már túl. ;-)

4. Attól, hogy tanulsz, nem vagy hátrébb, mint ha rögtön 18 évesen munkába álltál volna. A tanulás egy hosszú távú befektetés. Ne gondold, hogy engem nem szóltak meg, amiért lediplomáztam, és szereztem két szakképesítést. Még egy randit is buktam miatta. :D Aztán aki anno emiatt passzolt, az azóta is kesereg, hogy milyen rossz neki a gyártósoron. Én meg szeretem a munkámat, és megbecsült ember vagyok. Ki járt jobban?

"mivel egy olyan irányba indultam el, amerre nem szabadott volna és akkor most nem itt tartanék..."

Én erre két dolgot mondanék.

1. A tanulás soha nem hasznontalan. Akkor sem, ha közvetlenül nem fogsz profitálni belőle. Attól cska több lesz az ember, ha új ismereteket sajátít el.

2. De legalább felismerted, hogy másik út a helyes. Nem az a ciki, ha valaki rossz úton indul el. Hanem az, ha nem hajlandó a helyes útra térni. Az a bölcs, aki felismeri a tévedéseit, és megpróbálja azokat korrigálni.

"Már 5 éve kellene abban a szakmában dolgoznom amit tanultam és szeretek csinálni, ehelyett most képzem át magam az elpazarolt évek után."

Sehol nincs előírva, hogy 5 éve abban kéne dolgoznod. :-)

Mivel az ember nem lát a jövőbe, a tapasztalat meg olyasvalami, amihez közvetlenül azután jutsz, hogy szükséged lett volna rá, nem várható el, hogy tapasztalat nélkül előre lásd minden döntésed helyességét.

Nem mellékesen: nincs abban semmi rendkívüli, ha valaki átképzi magát. Én tanárként kezdtem. 30 éves koromban váltottam a rendszerüzemeltetői pályára. Most meg a 40-hez közeledvén komolyan szemezek a szoftverfejlesztői pályával. Soha nincs késő, és egyiket sem bántam meg. :-)

"Nappali tagozatos 2 éves okj szakmára járok, amiért szintén furán néznek rám, hogy ilyen idősen hogy hogy még iskolába járok, ráadásul nappalira."

Hadd jegyezzem meg: sokkal jobb lenne a világ, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna, és nem másokével.

Nem kell foglalkozni vele, hogy ki mit gondol. Egy OKJ képzés egyébként sincs életkorhoz kötve, sőt, nem is lehet a legtöbbet érettségi nélkül elkezdeni.

Én is diploma után tettem le egy OKJ-t. Semmi probléma nem volt belőle, hogy nem 18 vagyok. Első héten volt, aki megkérdezte, hogy hogyhogy diploma után kezdtem bele, de amúgy nem volt ebből kötekedés. Az meg, hogy olyanok, akiknek semmi közük az életemhez, mit gondolnak... bocsánat, de nem tud érdekelni.

"de most igazából kicsit várom a sültgalambot"

Nem.

Te tanulsz, és alapozod a jövődet.

Attól, hogy egyszerre nem 25 dolgot csinálsz, az nem azt jelenti, hogy csak henyélsz, és várod a sültgalambot.

Nem akarokn én a főgonosz lenni de szerintem csak egyetlen dolgon kellene vtoztatnod. 14 évesen elváltak szüleid, nem szabad mindent az apádra fognod. Az hogy minden negatívan apának köszönhetsz azt én nem tartom valósnak mivel azt írtad hogy a 14 év alatti és előtti időszak volt balhés.

Jó úton jársz szerintem is, csak te is az a típus lehetsz akinek mindig kell egy kis lökés hogy elinduljon. Van ilyen. Csak nem mindig jön olyan ember aki segít a kezdésben. Ha magadnak kell kitaposni az utat akkor nem szabad többé kifogásokat gyártanod, nem szabad a múltban élned. Most apád halálával ami feltételezem egy stresszforrás volt az életedben pláne hogy új lapot kezdhetsz. Nem vagy lekésve semmiről. A párkapcsolatról meg pláne.

Lehet, hogy te most nem így érzed, de még nagyon-nagoyn fiatal vagy, még bármi lehet belőled. :) 15 év múlva már csak röhögni fogsz magadon, ha ez az eszedbe jut. :D Fejezd be szépen a sulit nappalin, ha ennyire tetszik. Menj el közben valami diákmunka közvetítőhöz, biztosan tudnak ajánlani valamit.

Illetve ha úgy érzed, hogy édesapád ilyen káros hatással volt az életedre, azon neked kell sajnos dolgoznod. Lehet hogy az ő hibája volt, de helyre hozni csak te tudod. Egy szülő alkoholizmusa mindenképpen trauma egy gyereknek, ami ilyen-olyan megnyivánulásokban végig kíséri egész életén, formálja a személyiségét, valószínűleg nem a jó irányba. Viszont a jó hír, hogy ezeket a traumákat egy pszichológus segítségéve nagyon jól fel lehet dolgozni. :)