Miért vagyok egy rakás szerencsétlenség? Mit tegyek?

Minden féléve kezdődött. Félévvel ezelőtt egy nagyjából boldog ember voltam, mindenem megvolt. Egyedül éltem egy lakásban, dolgozni jártam rendszeresen, volt mellékàllásom, edzettem, iskolába jártam estin, és jól néztem ki. Néha egy buli is belefért. Elfoglalt voltam mindig, de így éreztem jól magam.

Aztán felévvel ezelőtt elkezdődött a lavina. Kezdődött az év egy hatalmas tragédiàval. Elvesztettem egy számomra fontos, kedves családtagot. Biztos vagyok benne, hogy még egy olyan, mint ő a bolygón sincs. Pótolhatatlan jó ember volt, aki igen fiatalon távozott, igen nagy hirtelenséggel. Ebbe édesanyám majdhogynem bele is bolondult.

Azóta folyamatosan csak a szar jön, anyám állandóan kiabál velem, én vagyok a hibás mindenért, minden apróságért engem hibáztat, nem enged dolgozni, variàl állandóan. Egyszer megvegyünk valamit, másnap ne, egyszer menjünk valahova, aztán ne, ő megy dolgozni, aztán nem, stb.

Megkergetett engem egy késsel is, és kizárt a házból is egyszer.

Szóval a tragédia után az egyik autóm kerekét valaki leeresztette, rá pár hétre begyulladt a fogam úgy, hogy pont külföldön voltam. Ott nehezen találtam egy dokit, aki megcsinálta, de amint hazajöttem elmentem egy magyar fogàszhoz, az hozzágyúlt és visszagyulladt megint totál az egész + legombolt egy halom pénzzel. Ezek után rá pár hétre letört két fogam is, kértem időpontot a fogászhoz, erre anyám kitalált arra a napra valami hülyeséget és nem mehettem el.

Ezek után defektet kaptam a másik autómmal, úgy hogy az javíthatatlan lett.

Elköltöztünk, anyám választott házat, de ezzel a házzal kb egymillió munka van, és szerintem egyedül soha az életben nem érek a végére. Azóta folyamatosan azt hallgatom, hogy az én hibám, én választottam szar házat, egy putri helyen, és elmegy tőlem a pi csàba kifelé dolgozni.

Könyörgöm hova menne??? Pánikbeteg, meg egyebek, megmondta az orvos, hogy nem is lehet egyedül hagyni.

Ezek után az egyik autómon kivillant a motorkontroll lámpa, a másikkal tegnap pedig az autópálya közepén robbant le, és majdnem rám gyulladt az egész autó, úgy kellett elvinni trailerrel. Most itt vagyok a világvégén egy kis faluban, ahová kb busz se jár, és nincs autóm. És hetekig nem is lesz.

Közben megismerkedtem egy sráccal, aki totál hülyének nézett, és elkezdett nekem totál hülyeségeket hazudozni.

Elkezdett nekem irkálni egy komolyan mondom elmebajos srác, akinek megmondtam, hogy mi nem vagyunk együtt és ezért ellenem fordította a legjobb barátnőmet kamu screenshotokkal. Azóta sem áll velem szóba. Ja, és azóta hónapok teltek el, de most jutott a fülembe, hogy lejárató kampányt indított ellenem, valami több ezer fős fb csoportban, úgyhogy több ezer ember röhög rajtam ismeretlenül.

Lett egy kutyám, de az már kétszer szökött el tőlem, és most másodjára az egész falut körbe kellett jàrnom utána. Nem tudom mi baja van, mert amúgy szerintem szeret. Mindenki mást megpróbál megharapni, de engem nem, hozzám bújik oda, mászik az ölembe. Nem tudom miért szökdös tőlem.

Kirúgtak a munkahelyemről is, de anyám nem enged dolgozni hónapok óta, fogyóban van a pénzem, de nem érdekli, azt hiszi, hogy milliók vannak a számlàmon, közben egy szar szakmunkás voltam mielőtt ki nem rúgtak.

Egy családtagunkat sem érdekli, hogy mi van velem. Elmeséltem a tegnapi autópályàs dolgot is, és senki annyit se kérdezett, hogy hazaértem-e normálisan, vagy most hol vagyok.

Minden családtagtól azt hallgatom, hogy egy szar vagyok, és akasszam fel magam.

A sulit is ott kellett hagynom, anyám ott hagyatta velem. Oké, van három szakmám, de érdekelt volna ez a szakma is, amire jártam.

Edzeni se járhatok, nincs miből.

Egy félig szétvert házban rohadok, amit még az előző tulajok hagytak itt, és enni nincs mit, mert nincs hol főzni. Úgy végzek napi szinten kemény fizikai munkát a házon, hogy eszek napi 1-2 szelet kenyeret. Fogytam, pedig nem akartam, nem mernék senki előtt le se vetkőzni, nem hogy strandra menni.

Nincsenek barátaim, ellenem fordultak, vagy egyszerűen nem kíváncsiak már rám.

Legszívesebben befeküdnék az egyik szobába egyedül, és nem jönnék ki hetekig egyáltalán. Ott sírnék azon, hogy milyen szánalmas vagyok, és ennyi. Ott legalább nem történne velem semmi rossz, nem romolhat el az autó, nem sért meg senki, meg semmi egyéb baromság.

Úgy érzem én vagyok a legszerencsétlenebb ember a Földön.

Ja, és egy éve volt egy nagy szerelmem, de az is kidobott engem (még akkor amikor sikeres voltam), és azon se tudok túllépni. Próbáltam vele kibékülni, de nem tudtam.

Szétcsúszott az életem, egy csicska alkoholista szintjén állok, pedig nem is iszok.

Pedig én nem vagyok rosszindulatú ember, nem szoktam rosszat kívánni másnak, nem rúgattam ki senkit, sok embernek segítettem már. Míg voltak barátaim volt akinek munkát intéztem, volt akinek szállást, fuvaroztam ingyen őket, stb. Oké, csináltam butasàgokat is, tökéletesnek nem nevezem magam, de nem hiszem, hogy ilyen rosszakat tettem, mint amik velem mostanában történnek.

Ja, és az új helyen ahol lakom rám akaszkodott egy szegény család is(adtam nekik már ruhát, pénzt, stb.), és nem akarnak rólam leszállni, állandóan jönnek ide követelőzni. Meg van a faluban egy bolond roma asszony is, aki állandóan a házam körül járkál, és rózsaszirmokat szór mindenhova nekem, és úgy ordítozik valamit cigányul. Lehet ő is még pluszban elátkozott, vagy én már nem tudom mire gondoljak.

Miért vagyok ekkora csicska? Mit tegyek ez ellen?