Tényleg nem szeretnek egyedül élni a mai fiatalok?

Lassan végzek az egyetemen és úgy tűnik 99,9% az esélye, hogy állásom is lesz. A meló a szomszédos községben lenne és szolgálati lakást is nyújtanak. Eddig úgy van szeretném majd igénybe venni, de azt mondta a főnök, ha mégsem tartok rá igényt, akkor visszamondhatom. Vonattal 5 perc a község, busszal 10,viszonylag könnyen átlehetne járni, de jobban szeretek reggel kényelmesen elkészülni, jobban odafigyelni magamra, ezért is lenne jobb a szolgálati lakás. Plusz, ami főszempont 23 évesen az, hogy önállósodnék is. Ha bármi probléma lenne, vagy segítség lenne (akár szüleimnél, akár nálam), szinte azonnal haza tudok ugrani. Ezeket mind felsoroltam pár barátnőmnek, akik mondták, hogy jól hangzik, de ők nem tudnának egyedül lenni, főleg olyan sokat. Egyikőjük már dolgozik, ő is tudna igényelni lakást, de inkább ingázik (igaz, van saját autója) és inkább otthon lakna még. Másikójuk meg szimplán nem tudna csak úgy egyedül lenni. Én mindig úgy voltam vele, hogy szeretnék egy kicsit egyedül lakni, külön a szüleimtől, barátom még nincs, akivel tervezhetném az összeköltözést, meg hát senki se korlátozna, azt csinálnék, amit szeretnék. Igaz, jön a kérdés mégis hogyan tartanám fent magam, de úgy tudom a szolgálati lakásoknál megegyezés alapján a munkaadó, tulajdonos egy részét állja a csekkeknek. Aztán majd kiderül mi lesz, de nagyon remélem, hogy kedvező lesz a helyzet. Ennyire furcsa lenne az én gondolkodásom, vagy más is szívesen van egyedül?