Normális, ha már 20 évesen egyfolytában visszavágyódom a múltba?

"Már kb 2 éve depressziós vagyok a magány miatt, több "barátom" is otthagyott."

Miért hagytak ott? Mi az ok? Talán nem tudtak téged elviselni? Vagy ha semmi ok, akkor ők nem is voltak barátok, vagy szimplán mindenki éli a saját életét. Te is tehetnéd ezt az önsajnáltatás helyett. Most miért kergetted magad bele a depresszióba?

A jelenből kéne kihozni a maximumot. És nem, nem normális, ahogy viselkedsz. Egy 20 évesnek új barátokat kéne szereznie, bulizni, élni az életét, nem Gyk-n picsogni..hogy jaj..x és y évben minden jobb volt. Most a jelenben mit teszel azért, hogy jó legyen az életed?

Szerezz új barátokat, járj el ismerkedni, túrázni, sportolni...stb.

Csak saját magadat betegíted meg, ebből egy pszichológus se fog téged kirántani, mert beletemetkezel a múltba, a jelennel meg elfelejtesz foglalkozni, pedig most van rá lehetőséged arra, hogy élj, változz, szórakozz.

De hát a te életed, azt csinálsz, amit akarsz. Önsajnáltatással és sírással nem mész semmire.

"A mostani időszak egy szívás."

Mert azzá teszed!

"ok 100% nem volt rá."

Oké, akkor úgy fogalmazok, hogy végre te is megértsd: Ők csak kihasználtak téged, te pedig hagytad magad. Nem voltál fontos nekik. És szerintem erre magadtól is rájössz, ha objektíven újra elolvasod, amit írtál az 5. válaszodban. Egyoldalú volt ez a "barátság". Te azt hitted, hogy ők barátok, de ők csak kihasználtak téged és te, mint naív el is hitted nekik, hogy ők milyen jó barátok.

Remélem így már érted az egészet. Szóval, ezek után is vágyódsz olyan emberek után, akik téged csak kihasználtak?