Normális, ha visszavágyok a zárt osztályra?

"Valamiért az emberek is sokkal normálisabban, barátságosabban álltak hozzám"

Mert tudják hogyan kell egy őrültet kezelni.

Teljesen normális, hogy visszavágysz, ott sokkal kényelmesebb volt, hisz az emberek tudták, hogyan kezeljenek téged. De az amit ott tapasztaltál, az csak egy szelete a világnak, az élet itt kint folyik. :)

#1: Miért lenne őrült?

Bent megvolt a biztonságérzeted, (ha csak tudat alatt is, de ) benned volt, hogy "vigyáznak rád", számíthatsz segítségre, ha vmi baj van. Ott , úgymond, "sorstársak" , egyenrangúak között voltál, kint pedig a megfelelési kényszer, a téged nem értő és el nem fogadó emberek közelsége feszélyez. Nem tudom, vissza tudsz, vissza akarsz-e térni abba a világba, amit --tetszik, nem tetszik , de -- el kell viselned, amikor "kint" vagy.

Ha visszasüllyedsz a depibe és meg sem próbálsz kilábalni, úgy hamar visszakerülsz a zártosztályra.

Miért kerültél be???

Én legszívesebben az egész életemet ott élném le! :D Imádok bent lenni! :D Nem kell csinálni semmit, napi 3x ingyen hozzámvágják a kaját, mindenki kedves, néha még kimondottan foglalkoznak is velem, mi kellhetne még?? :D

Ehhez képest kint dolgozni kell, meg takarítani, kaját csinálni, mindenki lesz*** magasról, egyedül vagyok, mindenki csesztet valamivel, van egy csomó dolog, aminek meg kellene lennie, de nincs meg: párkapcsolat, lakás, hobbik, stb...

Nem kéne viccet csinálni a kérdésből. Én is voltam már pszichiátrián idegösszeomlással, mély depresszióval, cuicid gondolatokkal 6 hétig 10 éve. Igaz, nem zárt osztályon. Kb. a harmadik hétvége után hazaküldtek tudatosan, mert a kezelőorvosomnak elmondtam, mennyire félek kint. Ő elmagyarázta, hogy ez egyfajta hospitálódás, és ennek elkerülése miatt küldött haza hétvégente. Az alkeszokat, drogosokat szigorúan felügyelték, ki sem léphettek, nekem pedig kötelezően ki kellett mennem sétálni egyre hosszabb távra.

Laikusoknak írom, igen, van ilyen, nem kéne humort csinálni belőle, és kérdező, neked is írom, hogy ez el fog múlni. Évek óta normális életet élek újra szerencsére. Nem könnyű, de nem lehetetlen! Fel a fejjel!