Hogy szoktatok udvariasan kihátrálni a beszédkényszeres emberek barátságos közeledése elől?

Ott kell hagyni, kis mosollyal az arcodon.Semmit nem kell szólni.

Egyébként nem szoktam egy szóval sem többet mondani,akkor sem, ha utcát,vagy egyebet kérdeznek meg.

Mindegy ki,milyen öltözetű,milyen korú,stb. Sok hittérítő is így kezdi a befűzést, tudom, ezért sem állok le senkivel.

Lehet,hogy ez nagyképűség,de ebből eddig csak hasznom lett. Ugyanígy viselkedem a kéregetőkkel is,bárhogy esedeznek.

Egy ilyen alkalommal mar csak a veszfeket lehet meghuzni. Tok jo hogy ez tortent veled, mert ez egy lecke volt. Fel fogod ismerni az ilyen helyzeteket, es gyokereben fogod meg. Az elso pillanatban erezni fogod, illetve ha latod, nem egy utcat keres, de ott is veget kell vetni, ha esetleg elfajul. Csapdak ezek, senki sem akart banto lenni, de itt nincs mas kiut. Szoval mikor ilyen helyzet kozeledik, akkor nyeglen vagy hatarozottan, de sietned kell.

Meg parszor belefuthatsz, de erezni lehet, kortol fuggetlenul, ki fura pl.